Központi Antique Book Shop

162. Könyvárverés

Az 1845. február 13-án keltezett levélben Kossuth Lajos két ügyben keresi meg a Széchenyi Istvánt.
Először is Széchenyit, mint a Gyáralapító Részvénytársaság másodelnökét szólítja meg, amely tisztséget Batthyányi kérésére fogadott el 1844 végén, és csak pár hónapig viselt. A Kossuth-tal és a Védegylettel való vitája következtében politikailag összeférhetetlennek tartotta ezt a pozíciót, ugyanis Kossuth szerette volna a Társaságot a Védegylet alá bevonni és ezt – ahogy az egész Védegyletet – Széchenyi nagyon ellenezte. Kossuth ebben a levélben mindenekelőtt arra kéri Széchenyit, hogy a Gyáralapító Társaság vegye át a De Poorter féle szövőszék műszaki papírjait, amelynek iratait csatolta ehhez a leveléhez. Dr. Gall Lajos, aki 1844–45-ben Kossuth megbízásából négy hónapos utat tett Belgiumban, és ott tárgyalt De Poorterrel, fáradalmas munkával előkészítette az üzletet és a találmány magyarországi meghonosítását. Kossuth nagy figyelmet fordított a magyar iparosodás elősegítésére, és nagy izgalommal várta ennek a szövőszéknek az elterjedését, több cikket, levelet és vitairatot is írt az ügyben. A szövőszék valóban át is került az országba és habár mérsékelten, de mégis forradalmasította a magyar textilipart. Kossuth sürgeti Széchenyit a találmány megvételére, azonban feltehetően elutasító választ kapott, mivel májusban még mindig a szövőszék megvásárlása mellett érvelt a Hetilapban.
A levél második részében Kossuth sajnálatát fejezi ki Széchenyinek, hogy félreértette „Gancz A. ügye” érdekében írt szavait. Ganz Ábrahámról (1814–1867) van szó, aki tanulóéveit Magyarországon töltötte és 1844-ben itt alapított öntödét, amely később a híres Ganz Vállalattá nőtte ki magát. Az ügy, amelyet Kossuth említ, Ganz öntödéjének rossz helyzete, ugyanis az Széchenyi közbenjárása nyomán nem kapott nyersanyagot a működéshez. Ganz a József Hengermalomban dolgozott közel négy évig, és miután ott felfuttatta a hegermalomi öntödét, kilépett, és saját gyárat alapított. Széchenyi nem helyeselte, hogy egy konkurens öntöde alakult az országban, így személyesen tiltotta meg, hogy Ganz az Óbudai hajógyárból szenet kapjon. Ganz hiába kereste Széchenyit, nem kapott választ, és e sikertelen megkeresés után Kossuth-hoz fordult. Kossuth egy február 11-én keltezett levélben felkereste Széchenyit ezzel a problémával, és arra kérte, hogy tisztázza magát, különben az ügy a Védegylet választmányi igazgatósága elé kerül, ami egyet jelentett a nyilvánossággal. Széchenyi másnap röviden, gorombán és ridegen válaszolt: hogy képzeli Kossuth, hogy kétségbe vonja hazafiasságát és amúgy sem érdekli, ha Kossuth jelentést tesz az ügyben. Levelünk Kossuth erre adott válaszát tartalmazza, hangvétele békülékeny és tisztelettudó: „nagyon sajnálom, hogy méltóságod azon közlést, mellyet csupán tisztelet ’s illedelem kötelességéből tettem, nem illy értelemben venni méltóztatott.” Majd tovább szabadkozik, hogy „gondoltam, illedelmi kötelességet teljesítek” és, hogy csupán Ganz panaszát kívánja tolmácsolni, mielőtt az nyilvános útra terelődne. Széchenyi később belátta, hogy túl messzire ment, és enyhített a Ganz-zal szemben tanúsított szigorán, így az nyersanyagokhoz és munkához jutott. Nem sokkal később még a Lánchídhoz is szállíthatott öntöttvas alkatrészeket, Kossuth pedig öt ingyenes Ganz-hirdetést helyezett el lapjában.
Levelünk egyaránt fontos és érdekes dokumentuma a magyar ipartörténetnek, valamint Kossuth és Széchenyi közismerten viharos kapcsolatának.
Levélpapír, tollal írva, hajtogatva, Kossuth autográf írása és aláírása.