Központi Antikvárium

162. Könyvárverés

Báthory András (1563–1599) bíboros, erdélyi fejedelem (1599. március–október) kézzel írt, nagyrészt magyar nyelvű levele Naprágyi Demeter (1556–1619) erdélyi püspök, kancellár részére. Báthory sajnálatát fejezi ki, hogy Naprágyi nem tudott ott lenni az ünnepségeken, továbbá érdeklődik, hogy Naprágyinak van-e ismerete arról, Csáky István milyen feltételekkel bírja Szilágysomlyót.
Az említett „innepek” közelebbi azonosítása bizonytalan, ugyanakkor Báthory még május közepe után is említette fejedelemmé választását VIII. Kelemen pápának írt levelében, így nem lehet kizárni, hogy a Naprágyinak írt jelen levelében is a fejedelemmé választási ünnepségről van szó.
Báthory saját kezű aláírásával, Jacobinus János (1574/75–1603) kancelláriai titkár ellenjegyzésével. Papír, a külzetén címzéssel, Báthory András felzetes viaszpecsétjével.
Báthory András (1563–1599) nagybátyja, Báthory István lengyel király udvarában nevelkedett, egyházi pályára lépett, noha valódi elkötelezettsége már a kortársak számára is megkérdőjelezhető volt: gyors előmenetelét mindenekelőtt nagybátyja befolyásának köszönhette: 1584-től warmiai püspök, illetve bíboros. Miechówi apáti kinevezése egyházi karrierje szempontjából sikertörténetként értékelhető. Az erdélyi fejedelmi címet rövid ideig, mindössze néhány hónapig, március végétől október utolsó napjaiig viselte, miután Báthory Zsigmond lemondott a javára. Bár már régóta készült a fejedelemségre, a kortársak – például Forgách Zsigmond nádor – nem tartották alkalmas fejedelemnek, a történeti kutatás az utóbbi évtizedekben ezt a képet számos ponton árnyalta. Az újonnan megválasztott fejedelem egyik első rendelkezése volt, hogy biztosította a jezsuiták számára a szabad mozgást Erdélyben. Báthory rövid uralmának Mihály havasalföldi vajda támadása vetett véget, aki október közepén megindított támadásával néhány hét alatt vereséget mért az erdélyi csapatokra. A döntőnek bizonyuló október 28-i sellemberki csata után a bíborosfejedelem Lengyelország felé menekült, a fejére kitűzött gazdag jutalom reményében a székelyek gyilkolták meg Csíkszentdomokos határában november 2-án. Naprágyi Demeter (1556–1619) felsőfokú tanulmányait Bécsben végezte, pályája eleje és vége személyét elsősorban a királyi Magyarországhoz köti. 1596-ban nevezték ki erdélyi püspöknek, 1598-tól kezdve 1601. évi száműzetéséig Erdély kancellárja volt, jó viszonyt ápolt Báthory Zsigmonddal, majd Andrással is. Száműzetése után visszatért a királyi Magyarországra, számos követségben részt vett, 1607-től győri püspök, 1609-től kalocsai érsek, mindkét tisztséget haláláig, 1619-ig viselte. Forgách Ferenc halála után aspirált az esztergomi érseki stallumra, a pozíciót azonban végül Pázmány Péter kapta meg.
A levelet ellenjegyző Jacobinus János (1574/75–1603) unitárius vallású szász patríciuscsalád sarja, előbb szülővárosa, Kolozsvár jegyzője, majd kancelláriai titkár, végül rövid ideig, 1603-ban a Naprágyi óta betöltetlen kancellári címet is bírta Székely Mózes kinevezéséből. Nevéhez és hivatalához fűződik az általa 1602-ben összeállított, töredékben maradt formuláskönyv (oklevélsablonok gyűjteménye), amely a kolozsvári lakatos céh anyagában maradt fenn.
A levélben említett, Szilágysomlyón birtokos Csáky István a Csáky család erdélyi ágának megalapítója volt, a Báthory András egyik fő támogatója Erdélyben. Túlélte a bíboros-fejedelem bukását, de a politikától visszavonult, 1600-ban feleségül vette Wesselényi Annát, aki férje hirtelen, 1605-ben bekövetkezett halála után fiai nevében igazgatta a Csáky-birtokokat.
Báthory András erdélyi fejedelem misszilis levele tudomásunk szerint árverésen még soha nem szerepelt, felettébb ritka.