Antikvárium.hu Kft.

Az Antikvarium.hu 11. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

Budapest, 1971, k. n. (Globus Nyomda, Bp.), 80 p., ill. + 6 mell. (színes reprodukció)
Czóbel Béla festőművész által aláírt kiállítási katalógus. Czóbel Béla Kossuth-díjas festőművész kiállítása. Műcsarnok 1971. április 3-április 25 / Exposition de Czóbel Béla (Prix-Kossth) Du 3 Avril 1971 - au 25 Avril 1971 Palais des Expositions Budapest. A katalógust összeállította és rendezte: Kratochwil Mimi.
A címlapfotón Czóbel Béla festőművész filctollal beírt aláírása olvasható.
A katalógust tervezte: Görög Lajos. A fotókat készítette: Kovács Ferenc. Reflexiókkal, életrajzi adatokkal, fekete-fehér, feliratozott fotókkal, reprodukciókkal, magyar és francia nyelvű feliratozással ellátott, színes reprodukció-mellékletekkel, irodalmi bibliográfiával, rövidítésekkel, valamint hat különálló, színes reprodukcióval kiegészített kiállítási katalógus.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány fehér feliratos címfedéllel, piros filccel utólagosan feliratozott könyvgerinccel, tiszta, szép, műnyomópapíros belívekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A kiállításai katalógus főszereplője, Czóbel Béla (Budapest, 1883. szeptember 4. – Budapest, 1976. január 30.) magyar avantgárd festő. A müncheni akadémián és Párizsban a Julian Akadémián tanult. Első kiállítása Őszi Szalonon: (Salon d’Automne). 1906-tól a francia fauves-okkal együtt szerepelt: Függetlenek Szalonjában (Salon des Indépendants). 1908 márciusában pedig önálló kiállítása nyílt a Berthe Weill Galériájában. Barátai közé tartozott Dunoyer de Segonzac, Georges Braque és Amedeo Modigliani. A Magyar Vadak" jellegzetes képviselőjeként alapító tagja lett a "Nyolcak Csoportjának", bár csak az első tárlatukra küldött képet – jóllehet névleg mindvégig vállalta a csoporthoz tartozást. Az első világháború idején elmenekült Franciaországból és a hollandiai Bergenben telepedett le. 1919-1925 között Berlinben élt, ahol a "Brücke Csoporthoz" kapcsolódott, majd a "Freie Sezession" tagja lett. 1925-ben gyűjteményes kiállítása volt a német fővárosban, de még ugyanabban az évben visszaköltözött Franciaországba. 1927-ben New Yorkban sikeres kiállítása volt a "Brummer Gallery"-ben. 1931-től mind gyakrabban járt haza, a nyarakat rendszeresen a Hatvani Kastélyban töltötte Hatvany Ferenc festőművész meghívására. 1933-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság nagydíját. 1940-ben tért vissza véglegesen Magyarországra és Szentendrén telepedett le. A második világháború után is rendszeresen állított ki külföldön, elsősorban Párizsban, a "Galerie Zak"-ban. Szentendrén szobrot állítottak neki és műveit állandó kiállításon mutatják be a Czóbel Béla Múzeumban. Festményei megtalálhatók egyebek mellett a párizsi Pompidou központban, a Magyar Nemzeti Galériában hazai és külföldi magángyűjteményekben. Székesfehérvárott, a Deák Gyűjteményben húsznál több képét őrzik. A rendszerváltáshoz közeledve és azt követően gyakran szerepeltek művei nyilvánosan, legutóbb A Nyolcak kiállításán a Szépművészeti Múzeumban (2011). Képeit a Nyolcak többi tagjaiéival együtt állították ki (Berény Róbert, Czigány Dezső, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos). A kezdeti, nagybányai naturalizmust követően, Czóbel igen gyorsan - lényegében a mozgalom születésével egyidőben - kötődött a fauvizmushoz, az akkori legmodernebb párizsi irányzathoz. Így egyike volt a Magyar Vadak első képviselőinek is. Párizsban a „legvadabb” fauves-ok közt emlegették. A fauvizmus névadójától, Louis Vauxcelles művészetkritikustól a „fauve inculte” (faragatlan fauve) jelzőt kapta, Gertrude Stein amerikai műgyűjtő a „heves” Henri Matisse-nál is „hevesebbnek” találta akt képét, és az amerikai Gelett Burgesst pedig, aki 1908-1909-ben interjúkat készített a fauves-okkal és kubistákkal Párizsban, kifejezetten sokkolta Czóbel vásznainak brutalitása. A későbbiek folyamán Czóbel festészete a német expresszionizmushoz közeledett, elsősorban a bergeni, majd a berlini évek alatt. Ekkorra művészete veszített színességéből, a sűrű fekete illetve sötétkék kontúrok uralják képeit. Egyéni, újra kiszínesedő, leginkább a Párizsi iskolához sorolható stílusát az 1920-as évek második felére, újabb párizsi tartózkodása folyamán alakította ki. A szentendrei évek alatt tovább oldódott festészete, a mindvégig megtartott kontúrozást színes, „vattás” festékfoltokkal fedte el. Témaválasztása nagyon gazdag és egyben hagyományos, önarcképeket, arcképeket, aktokat, tájképeket, városrészeket, enteriőröket, csendéleteket festett, szemlélete 20. századi, stílusa modern (posztimpresszionizmus, fauves, német expresszionizmus, kubizmus, Párizsi iskola), mely az euroatlanti kultúra élvonalába emeli. Festményeinek már életében nagy sikere volt Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban, így került számos műve külföldi magángyűjteményekbe."