Régikönyvek.hu

Fair Partner ✔
XXXVIII. Online árverés

Kassák hatvanadik születésnapjára.
Budapest, 1947. Szociáldemokrata Párt (Világosság ny.)
53 + [1] p.
Kassák Lajos Dévényi Ivánnak szóló dedikációjával!
Kassák Lajos hatvanadik születésnapja alkalmából. A Szociáldemokrata Párt és a volt Munka-Kör megbízásából szerkesztette: Nádass József. A borítón lévő Kassák arcképet Hincz Gyula készítette. Szövegközti fekete-fehér fotókkal és rajzokkal illusztrált kötet.
Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887. március 21. – Budapest, 1967. július 22.) Kossuth-díjas autodidakta magyar író, költő, műfordító, képzőművész. A magyar avantgarde mozgalom meghatározó alakja. Első verse 1908-ban látott napvilágot, első novelláskötete pedig 1912-ben (Életsiratás). Ekkor már túl volt élete meghatározó élményén, az 1909-ben kezdődött gyalogtúrán, mely Párizsba vitte – ennek az útnak az eseményeit, az út során szerzett benyomásait is feldolgozta az Egy ember élete című többkötetes önéletrajzi művében. 1915-ben elindította első folyóiratát, A Tett címmel, amelyet egy év múltán háborúellenessége miatt betiltottak. A Tanácsköztársaság alatt az írói direktórium tagja volt, ám a Kun Bélával folytatott vitái arra késztették, hogy távolságot tartson a bolsevik irányzattól, ugyanakkor soha nem tagadta meg baloldaliságát, és egész életében nem választotta szét a művészt és a társadalomért felelős embert. Saját magát, világképét, de még művészetét is ezzel a két szóval jellemezte: a „szocialista ember”. 1945-ben Fodor Józseffel együtt szerkesztette az Új Időket. 1947–48-ban az Alkotás című lapnak is szerkesztője volt. Kassák 1945 után a Szociáldemokrata Párthoz közel álló szellemiségű, de teljesen független Kortárs c. folyóiratot szerkesztette, 1949-ig, amikor betiltották. 1946-ban belépett a Libertas szabadkőműves páholyba, amelyből elfoglaltságai miatt 1948-ban kilépett. 1947-től újra bekapcsolódott a pártéletbe, az SZDP Művészeti Bizottsága elnöke lett. 1948 januárjától országgyűlési képviselő volt, Kelemen Gyula megüresedett helyébe lépett. 1948-ban átigazolták az MDP-be, de 1949-től művei már nem jelenhettek meg. 1953 szeptemberében, az írószövetség párttaggyűlésén kritizálta az MDP kultúrpolitikáját, ezért kizárták a pártból. Ettől kezdve évekig nem publikálhatott. Csak 1956-tól térhetett vissza a művészeti életbe, az írószövetség közgyűlésén beválasztották az elnökségbe. 1957 után íróként a „tűrt”, képzőművészként gyakorlatilag a „tiltott” kategóriába tartozott, egy 1961-es kivétel után sem Párizsba, sem Rómába nem engedték ki saját kiállítására.
Dévényi Iván (Budapest, 1929. augusztus 8. – Esztergom, 1977. november 20.) pedagógus, műkritikus, műgyűjtő. Nagy érdeklődéssel fordult a képzőművészetek, különösen a festészet felé. Kutatásainak eredményeit, saját meglátásait tanulmányokban, kritikákban jelentette meg a Vigilia, a Művészet, a Jelenkor, a Látóhatár, az Életünk és más folyóiratok, újságok hasábjain. Önálló kismonográfiái jelentek meg Tihanyi Lajos (1968), Kernstok Károly (1970) és Thorma János (1977) munkásságáról a Corvina Könyvkiadónál. Pályája kezdetétől nagy tudatossággal gyűjtötte a festményeket, és tekintélyes műgyűjteményre tett szert, amiben Csontváry Kosztka Tivadar Kondor Béla egyes művei is megtalálhatók voltak. A gyűjteményben számos képpel szerepelt jó barátja, Czóbel Béla, aki többször is megfestette arcképét. Jelentős alkotásokat gyűjtött össze Barcsay Jenő, Bálint Endre, Borsos Mihály, Berény Róbert, Bernáth Aurél, Derkovits Gyula, Egry József, Ferenczy Károly, Gadányi Jenő, Kassák Lajos, Koszta József, Márffy Ödön, Szőnyi István, Tihanyi Lajos, Uitz Béla munkásságából is.
Fűzött."