Virág Judit Galerie und Auktionhaus

(3) XIX. Századi mesterművek és Zsolnay kerámiák

Olaj, vászon, 73x78 cm
Jelezve balra lent: Csók 95

„1895 februárjában két utas hagyta el Münchent. Egyik volt Báthory, mint valami begubózott lepke, erősen bepakolva utazott Párizs felé, hogy színes szárnyait csillogtassa a májusi Salonban. A másik jómagam, ki dideregve, fázva húzódtam bundámba és siettem haza Egresre, hogy pihenjek s helyre jöjjenek kimerült idegeim. Mikor hazaértem, édesanyám kisírt szemekkel fogadott. Apám nagybeteg lett elutazásom óta. Már múlt ősszel majd elvitte a szíve, ez a nagy, nemes szív. Oh, milyen üres lett a világ, mikor eltemettük!”
E sorokkal kezdi az 1895-ös év eseményeinek leírását Csók István 1945-ben napvilágot látott emlékezéseiben. És nem véletlenül: a Báthory, sorsa, hazai félsikere - kimaradása a milleniumi vásárlásból – édesapja halálával párosulva alapjaiban rendítette meg életének derűs folyását. Az addig anyagi gondoktól menten, kizárólag belső, művészi indítékaira hallgató festő rákényszerült a pénzkeresésre: „De miután egyéb jövedelmi forrásom nincs, mint a képfestés, időm nagy részét jövőben eladható képek készítésére kell áldoznom, hogy aztán az így szerzett pénzen megvalósíthassam művészi álmaimat. Ez még nem azt jelenti, vigasztaltam magam, hogy ezek a képek nem lehetnek művészi alkotások, amellett, hogy pénzt, esetleg sok pénzt is hoznak a házhoz.”
1895 folyamán Csók részben idehaza, Budapesten és a Dunántúlon, részben újra Münchenben dolgozik. Június 8-án Hollósy Simon említi egy Thormához írott levelében, hogy barátjuk ismét a bajor fővárosban van, és „képét” - nyílván a Báthory Erzsébetet – külön belépti díj mellett szándékszik kiállítani. Ő is észreveszi, hogy „ez a fiú megváltozott”, de magyarázólag hozzáteszi azt is, hogy „sok áldozatot hozott tisztességes törekvés és szorgalommal a művészetnek, az ambitiojának”. A Báthory Erzsébetet Csók korai főművének tekintette.
Minden bizonnyal a pénzkeresési céllal (is) festett 1895-ös képek közé tartozik a hangulatos környezetbe helyezett,vonzó fiatal nőt ábrázoló Ábrándozás – eredeti címén talán Zsoltároskönyv – is. A mindmáig érintetlen állapotban megőrzött kép eredeti vakkeretén, a müncheni keretező bélyegzője mellett, ceruzával a következő felírás olvasható: „Csók Schwanthaler str. 54/II. Vagyis a keretlécet biztosan Münchenben vásárolta Csók, és biztosan Ő vásárolta, és nagy valószínűséggel ott festette a képet is.
A Bastien-Lepage-i hatás, az úgynevezett „finom naturalizmus” részletező, világos színekkel felrakott, javarészt melankolikus hangulatú stílusa Csókra is, és a Münchenben, ill. Párizsban dolgozó magyar festőkre is jellemző volt. A műfaj nem volt idegen Csók számára, az 1895-ös évben több hasonló témájú képet is festett, talán megrendelésre is, az egyik Merengés címen ugyancsak egy ablakban ülő leánykát ábrázol, és a rossz reprodukcióból is kiderül, hogy fénykezelése a müncheni korszakot jellemzi (Ernst aukció, 1934. február, 95. tétel).
Stíluskritikai szempontból az Ábrándozás jól illusztrálja azt a fejlődési folyamatot, melynek során Csók a Julian Akadémián elsajátított finom naturalizmustól eljutott az 1900-as évek dekoratívizmusáig.
A távolba néző nő feje még a korábbi finom ecsetvonásokkal készült, arckifejezése, a profil tiszta vonala pedig oly mértékben emlékeztet Báthory Erzsébetre, hogy elképzelhető, egyazon, az emlékiratokban is megörökített müncheni modellről készülhetett mindkét kép. A ruha, különösen a vörös nyakcsokor és a fehér blúz, valamint a kép jobb szélén látható növények ábrázolása viszont már a széles ecsettel, expresszív, erős színfoltokkal dolgozó huszadik századi mestert előlegezi, akinek nem véletlenül kívánta a jó szemű Hollósy abban az 1895-ös levélben „hogy megfelelő elismerésben részesüljön.”

B. J.