Múzeum Antikvárium

33. árverés

Pozsonyban, 1787. Füskúti Landerer. [16]+672+[16] p. (Szótár); [2]+720+[12] p. (Szótár). Az 1. köt. címlapja másolatban pótolt.
Eredetije (Siegwart. Eine Klostergeschichte) 1776-ban jelent meg, Lipcsében. Fenti mű irodalomtörténeti jelentősége, hogy vele kezdődik a kolostorromán, a felvilágosodás és a Sturm und Drang egyházellenes érzelmeinek kifejezésére alkalmas kolostor-motívum köré szerveződő regényforma, amely öt évtizedig marad divatban s csak 1821-ben tűnik le Hoffmannal. - A magyar fordítást Kazinczy erősen bírálta: “Ezt a Német Nyelven édes sírásra fakasztó írást bosszankodás, felhevült borzonkodás nélkül nem fogják olvashatni [...] Ez a fordítás a legszerencsétlenebb igyekezetek közé számláltatik. […] románt fordítani s a gyönyörűségre szolgáló dolgokat is idétlen nevekkel mocskolni el, megengedhetetlen vakmerőség”. (Magyar Muzeum 1788. I/178. p.) A művet ugyanis Kazinczy is lefordította, de mivel Barczafalvi megelőzte, az általa Szegvári-nak címzett kéziratot megsemmisítette. Szabó Dávid fordítása értékes irodalomtörténeti emlékünk: az általa alkotott szavak közül kilencvennél több ma is él nyelvünkben, pl.: belváros, előzmény, művész, zongora, naptár, olvasmány, szakma, stb (Vö.: György Lajos: A magyar regény előzményei. Bp. 1941. 258-261. p.) Fordítását és személyét ért bírálatok kedvét szegték, munkáját nem folytatta, de érdemének tudhatjuk be, hogy ő tette közüggyé a nyelvújítást.
Első kötete korabeli, aranyozott félbőr, a második új, aranyozott félbőr gerincet kapott.