Virag Judit Gallery and Auction House

(4) Téli aukció

Olaj, vászon, 130x90 cm
Jelezve jobbra lent: Batthyány

A festmény keletkezésének idejében (Batthyány a művészeti élet aktív résztvevője, és elismert díszlet- és jelmeztervezőként, valamint irodalmi illusztrátorként működött. A színház- és irodalomkedvelő, illetve a történelem iránt érdeklődő Batthyány képén valószínüleg egy színész vagy irodalmár jelenik meg.
A több művészeti műfajt is idéző festmény a különböző korokat, kultúrákat és festészeti irányokat tanulmányozó Batthyány szellemiségét tükrözi. A francia Art Nouveau, a bécsi Szecesszió vagy a Gödöllői-műhely törekvései keverednek művészetében az angol preraffaeliták, valamint a perzsa miniatúrafestészet hagyományaival. Ennek ellenére Batthyány semmilyen festészeti iskolához, irányzathoz nem tartozott. A Vaszary-tanítvány munkásságát T. Ridovics Annát idézve jellemezhetjük: „ Szimbolizmus - szecesszió - art deco vonalán-ívelő művészete bizonyos módosulásokkal végig megőrizte magányos, jellegzetesen batthyány-is jegyeit: az érzékeny, intellektuális attitűdöt, az erősen kontúros rajz virtuóz vonalvezetését, a nyújtott, karcsú, gyakran expreszszíven torzított figuratípusokat, a síkornamentikává oldott dekoratív térfelfogást." Batthyány öntörvényű es egyéni stílusát, képi fogalmazásmódját a kalandos utazásai során magába szívott élmények alakították (müncheni, párizsi és londoni tanulmányutak, 2 év Firenzében, hosszú utak Afrika és a Közel-Kelet országaiban).
A festő igazi elismerésben is elsősorban külföldön részesült, számos nemzetközi kiállításon vett részt. Fiume, Stockholm, Berlin, Melence és Párizs közönsége kíváncsian és csodálattal szemlélte egzotikus és orientalizáló képeit (Keleti város, Mediterrán Udvar). A groteszk iránt vonzódó Batthyány fanyar iróniával szemlélte és ábrázolta a modern nagyvárosi élet gáláns társasági témáit (Esküvő, Este a korzón). Budapesti tárlatokon 1914-es gyűjteményes kiállítása után mint a Céhbeliek Társaságának és a Benczúr Társaságnak a tagja szerepelt.
A két világháború között számos portrén örökítette meg utazásainak emlékét (Madárkereskedő, Portugál diák), valamint a budapesti nagypolgárság alakjait. Ezek sorába illik a háromnegyed alakos Könyvtárszobában című kép is. A sajátos életérzésű, az elveszett éden után sóvárgó, töprengő, ugyanakkor extravagáns festő itt színházi kosztümre emlékeztető, hosszú, kékeszöld bársonykabátot ad modelljére. Az artisztikus testtartás, a zongora hangsúlyozott jelenléte, valamint a jobbjából csüngő nyitott könyv az életmű színpadképszerű, sokalakos kompozícióit idézi.
A képeire jellemző sűrű, összetorlódott mondanivaló és gazdag szimbólumrendszer fokozza a festmény kifejezésének drámaiságát. A keletiesen pompázatos, harmonikus színvilág, a precíz és finom rajz azonban líraiságot kölcsönöz a zsúfolt vászonnak. A kaleidoszkóp-szerű, dekoratívan örvénylő vonaljáték állandó mozgásban tartja a néző szemét. Minden elem él és lélegzik a képen, melynek vizuális fókuszpontja nem az arc, hanem a bal kézfej. A kabát prémszegélye és bélése előtt szinte felvillanó kecses, gótikusan nyújtott kézről a másik kézben tartott könyvre siklik a tekintet. A könyvet tartó kéz helyzete, valamint a lazán nyitott keleties kabát feltáruló selyembélése rejtetten erotikus, de a zongorabillentyűk fekete-fehér ritmusa gyorsan tovább tereli innen a figyelmet a modell finom metszésű arcára.
Batthyány Gyula a környezetére érzékenyen reagáló, analizáló és szintetizáló karakter. Festészetében a látványt részleteire bontja, hogy saját lelkén átszűrve azután újra eggyé formálja azt. A képzeletében teremti meg tehát a világot, illetve a világnak kell hozzá formálódnia. Ezt teszi az expresszív kép hátteréül szolgáló roskadozó könyvespolc is, mely lágyan előre kanyarodik.
A tragikus sorsú Batthyány (kitelepítés, börtön, halál az elmegyógyintézetben) fiatalon, életpályájának sikeres, felfelé ívelő szakaszában készült Könyvtárszobában című képe a tovatűnő pompa illúziójának, a zene és a költészet hatalmának állít emléket.

T. K.