Virág Judit Galerie und Auktionhaus

(4) Téli aukció

Olaj, vászon, 58x85 cm
Jelezve jobbra lent: Patkó 1924

Kiállítva:
-Nagybánya. Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig. Miskolci Galéria, 1992. november-december, kat.: 116. (reprodukálva: 2112. oldal)
-Nagybányai festészet magángyűjteményekben. Budapest Kiállítóterem, 1996. május-június kat.: 48.

A Nagybányai Festők Társaságának 1924 júniusában megrendezett retrospektív kiállítása elsősorban azokról a változásokról kívánt számot adni, melyek a kolónia életében az I. világháború után következtek be. A tárlaton a rendezők felvonultatták a jelenkori Nagybánya csaknem valamennyi jelentősebb egyéniségének munkáit. Egymás közelébe kerültek a hasonló szellemben készült, azonos törekvéseket felmutató alkotások. Patkó Károly, Mund Hugó és Pászk Jenő rajzai és rézkarcai közös falon kaptak helyet. Ezzel is demonstrálták a húszas évek klasszicizáló irányzatának jelenlétét Nagybányán.
Patkó 1924-es nagybányai tartózkodása kevéssé dokumentálható, az említett kiállításon bemutatott alkotásai - négy rézkarc és egy tusrajz - nehezen azonosíthatók. Feltételezhetően közöttük voltak a Fürdőzők pihenője, a Nagybányai táj és a Vihar című rézkarcai, melyek 1923-24 folyamán készültek el. Ehhez az időszakhoz köthető festményei közül is keveset ismerünk. A Mű-Terem Galéria tavaszi aukcióján szerepelt egy sokáig lappangó, Nagybányai részlete (1924), melyen a város egy ritkábban megörökített szegletét ábrázolta, háttérben a református templom emblematikussá váló tornyával. Hasonló címet visel egy Zazar-partot benyúló fatörzsekkel, a háttérben megbúvó bányászházakkal ábrázoló tájképe, melynek grafikai változata is ismert.
Nagybányához köthető a Házak a völgyben (1924) című festménye is, mely nem teljesen ismeretlen a közönség számára. Az utóbbi évtized jelentős Nagybánya-kiállításain többször bemutatták, reprodukcióját is közölték. Sokáig a lappangó képek hiányában ez a mű reprezentálta Patkó Nagybányán töltött időszakát.
A művész a város környékének egy számunkra kevéssé ismert topográfiailag pontosan nem azonosítható részletét választotta képe tárgyául. A kompozíció a gazdagon szcenírozottNagybányai részlettel (1924) szemben néhány kiemelt, redukált motívumra épül: egyszerű házak - feltehetően bányászházak vagy egy fatelep épületei - a völgyben, melyet a háttér monumentális hegykoszorúja keretez. Korábbi alkotásaihoz hasonlóan kiegyensúlyozott, szerkesztett kompozíció, plasztikusan kezelt, szinte szobrászi formák jelennek meg képünkön is. Ezzel szemben a hegyvonulat lombjainak érzékeny, festői modellálása, az épületek falán megjelenő, szivárványos színekben játszó, vibráló reflexek már egy újabb korszak kezdetét jelzik.
A nemzedéktársak közül Szőnyi István Zebegényben, Aba-Novák Vilmos a Zugligetben szembesült a fény felszabadító erejével. Patkó festészete Nagybánya atmoszférája, átható napsütése hatására telítődik meg színnel és fénnyel, melynek teljes kibontakoztatására a következő év nyarán már Felsőbányán szervezett kisebb kolónián, majd 1926-27 folyamán a Somogy megyei Igalon és Törökkoppányban festett képeken került sor.

Zs. F.