2025. szept. 09., kedd
Élő közvetítés (LIVE)

Hereditas Antikvárium
Fair Partner ✔
9. Könyvárverés

2023. 12. 01. péntek 17:00 - 2023. 12. 01. péntek 18:33

 
141.
tétel

Zrínyi Miklós: Adriai tengernek Syrenaia, Groff Zrini Miklos

Zrínyi Miklós: Adriai tengernek Syrenaia, Groff Zrini Miklos

Béchben, 1651. Kosmerovi Máte. 67 sztl. levél. A dísz- és a szedett címlap másolattal, a további 90 levél kézírással pótolva. A magyar...

Archív tétel - A műtárgy már nem megvásárolható

Leütési árakat tartalmazó katalógus!

Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
  • saját katalógusba teszem
  •  megjegyzés írása
  •  üzenet az aukciósháznak
  • elküldöm ismerősnek
  • kinyomtatom ezt az oldalt
Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
üzenet az aukciósháznak

Ha a tétellel kapcsolatban nem talál valamilyen információt, részletet, kérdezze meg közvetlenül az aukciós háztól.


Kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon, hogy el tudja küldeni a tételt egy ismerősének.

belépés   regisztráció

Tétel teljes leírása


Kérjük, regisztráljon, lépjen be, és fizessen elő, hogy láthassa a műtárgy teljes leírását!


ajánlott műtárgyak a katalógusban

141. tétel
Zrínyi Miklós: Adriai tengernek Syrenaia, Groff Zrini Miklos

Béchben, 1651. Kosmerovi Máte. 67 sztl. levél. A dísz- és a szedett címlap másolattal, a további 90 levél kézírással pótolva.
A magyar irodalom egyik legritkább első kiadása, mely a Szigeti veszedelmen kívül a költő 1651-ig írt minden lírai költeményét tartalmazza. Bár nem tekintette magát hivatásos költőnek („az én professióm nem az poesis”), mégis a század irodalmának főalakja lett, mint ahogy kiemelkedő alakja volt a kor politikai életének és hadtörténetének. Az a gondosság, amely a kötet összeállításában, elrendezésében tisztán látható, valamint az egyszerre emblematikus és enigmatikus címadásból sugárzó költői önérzet ellentmondani látszik a fenti idézetnek, legalábbis árnyalja azt.
Az editio princeps alapjául szolgáló nyomdai kézirat sajnos nem maradt fenn, az a kézirat pedig, amelyen megtalálhatók a költő javításai, módosításai, és egyedülálló nemzeti kincs a horvátok számára is, gyakorlatilag mára a penésztől teljesen elrothadt, így a bécsi kiadás tartalmazza a legkorábbi fennmaradt szövegünket. A tény, hogy a Zágrábban őrzött példányon a szerző módosításai szerepelnek, feltételez egy még ennél is korábbi változatot, de erről semmi biztosat nem tudunk. Mindenesetre a bécsi kiadás tekinthető tartalmi és esztétikai szempontból a szerző szerinti teljes, végleges változatnak, mely beosztásában és tartalmában több helyen eltér a kézirattól: utóbbiból hiányzik a Dedikáció, Az olvasónak szóló ajánlás és a Peroratio, ezen kívül több fontos szövegbeli elérés található.
A kompozíció tudatossága és a tipográfiai szempontból megtervezett versek azt mutatják, hogy Zrínyi már nem kéziratos terjesztésben gondolkodott. Minden lap szedéstükrét igyekezett ízlésesen betölteni a nyomda, de adódtak olyan oldalak, ahol üres hely maradt. Ezeket Zrínyi új strófákkal töltötte be, de ügyelve arra, hogy a beszámozott strófák rendjét ne borítsa fel, ha ugyanis ezeket összeadjuk, Szigetvár vívásának esztendejét, az 1566-os évszámot kapjuk eredményül. Amennyiben elengedhetetlen volt, hogy hozzáírjon korrektúra közben, nyomtatás előtt, vagy éppen közben versszakokat, ezeket nem számozta be, és dőlt betűvel szedte.
A magyar irodalomra gyakorolt hatása egyedülálló, a reformkorban egyenesen kultusza alakult ki. Sajátos verselése, formai újításai az átköltések egész divatját indították el: tudósok, katonák, papok, dilettánsok igyekeztek „megjobbítani”, simábbá tenni sorait, Ráday Gedeon hexameterre és prózára próbálta átültetni. Ezen megkérdőjelezhető próbálkozások után Csokonai az eredeti szöveget szerette volna publikálni, de rendes szövegkiadásra Kazinczy Ferencig várni kellett, ő adta a Zrínyiász nevet is az eposznak.
A mű valószínűleg kis példányszámban látott napvilágot, ám az érdeklődés nagy volt iránta. Erről árulkodik, hogy nem sokkal megjelenése után már a XVII. században másolni kezdték, s egészen a XIX. századig készültek kéziratos darabjai. A Zrínyi-kutatás egyik úttörője, Clauser Mihály 9 darab kéziratos példányt írt le részletesen disszertációjában (A Zrínyiász sorsa. 1651-1859.), melyek nagyobb közgyűjteményeinkben találhatók. Ezek többnyire teljes másolatok, ám számos olyan darab is ismert, ahol csonka példányokat pótoltak kéziratos kiegészítéssel. Darabunk is ezek közé sorolható.
A korabeli másoló nagy gondot fordított rá, hogy minél igényesebben, a nyomtatási képhez hasonló végeredményt készítsen. Emellett különös műgonddal őrizte meg a nyomtatvány megmaradt lapjait: a hiányos lapokat kipótolta, majd kézzel a szöveget is újraírta.
Az alábbi részek korabeli – legalább két különböző írásképet mutató ~ kéziratos másolattal pótolva: címlap, Dedikáció, Az olvasóhoz, a kötet élén álló két Idilium, a Hatodik ének 103. versszakától a Hetedik ének 66. versszakáig, valamint a Kilencedik ének 48. versszakától a kötet legvégéig, a Peroratióval bezárólag. A kötetben egy 1719-ből származó névbeírás található az Első ének végén (Mátyás Ferenc), feltehetőleg a másolóé. A kötetben több helyen XX. század eleji érvénytelen iskolai bélyegzővel.
Korabeli, sérült, hiányos gerincű bőrkötésben. Festett előzéklapokkal.
RMNy 2360., RMK I 842.