Hereditas Antikvárium

Fair Partner ✔
16. Könyvárverés

Amszterdam, 1637.
Claes Janszoon Visscher „tizenkét császár térképe”-ként is ismert, páratlanul ritka, Mercator-vetületű „carte-a-figures” világtérképe, amely a XVII. században megjelent leglátványosabb lapok egyike. A gyönyörű rézmetszet térképészeti alapjául Willem Janszoon Blaeu és Pieter van den Keere ábrázolásait használta fel, de aktualizálta is azt. Pontosította a Hudson-öböl kartográfiáját, megjelenítette a Le Maire-szorost, Kínában pedig a Nagy Falat. A „Magallanica”-nak nevezett ismeretlen déli földrész azonban még mindig uralja a térképmező déli részét, továbbra is szerepel az Anian-szoros, az Atlanti-óceán mitikus szigetei és a szintén szigetként látható Korea.
A „carte-a-figures” térképek divatja a németalföldi kartográfia aranykorának csúcspontján került előtérbe. Ezek az ábrázolások már nem navigációs célokat szolgáltak, hanem le kívánták nyűgözni a szemlélőt, ezért Amszterdam legkiválóbb térképészei – Hondius, van der Keere, Blaeu, Jansson és Visscher – versenybe szálltak, hogy kínálatukkal kielégítsék a gyűjtők igényeit. Igyekeztek megőrizni a térképmező funkcionalitását is, ezért a díszítőelemek főként a lap keretdíszére koncentrálódtak. A szegélyek legkeresettebb témái a várostervek és látképek voltak, a reprezentált régió lakosainak helyi viseletét bemutató alakokkal kombinálva – ebből ered a térképtípus elnevezése. Bár mindegyik kiadó nagy készlettel rendelkezett, mégis egyre újabb, mozgalmasabb, monumentálisabb kompozíciókat készítettek, ám ezen a változatok tematikája a világ- és kontinenstérképekre, valamint az európai országokat, régiókat bemutató lapokra korlátozódott.
A típus egyik leglenyűgözőbb képviselője darabunk, ahol a metsző a keretdísz képein a földrajzi területek megszemélyesítéséhez allegorikus nőalakokat használt, valamint az őshonos flórát és faunát is igyekezett bemutatni. Az első képkockát Európa alakja foglalja el, királynői viseletben, fensőbbségét hirdetve a civilizáció hierarchiájában. Ezt követően Suetonius „De Vita XII Caesarum” című művének alakjai – Julius Caesar, Augustus, Tiberius, Caligula, Claudius és Nero, vagyis a térkép „címadói” – elevenednek meg a finoman kidolgozott metszeteken. A lap jobb felső sarkában Ázsia allegóriája kapott helyet, ám ennek a metszetvignettának tételünk esetében mintegy a fele hiányzik. Szintén megsemmisült a bordűr alsó sávja is, ami további hat császár (Galba, Otho, Vitellius, Vespasianus, Titus és Domitianus), valamint Afrika és Amerika szimbolikus ábrázolását tartalmazta. A lap két oldalát övező képeken nyolc város látképe (Róma, Amszterdam, Jeruzsálem, Tunisz, Mexikó, Havanna, Pernambuco és Bahía de Todos Santos) és hat különböző népcsoport (európaiak, ázsiaiak, afrikaiak, észak-amerikaiak, dél-amerikaiak és „Magallanica” óriásai) képviselőinek viseleteit mutatják be (a jobb oldali képoszlop darabunkról hiányzik). A térképmező illusztrációi közt gályák, bennszülött csónakok és tengeri szörnyetegek sorakoznak, a két alsó sarokban pedig a földgömb sarki féltekéinek melléktérképe figyelhető meg. A bal felső sarokban látható kartus szövege Amerika felfedezésének történetébe vezeti be az olvasót Kolumbusztól és Vespuccitól kezdve (esetükben téves – 1592 és 1599 – évszámmal, amit az utolsó állapotnál már kijavítottak) Jacob le Maire-ig.
Tételünk különlegességét jelzi, hogy Shirley monumentális bibliográfiájában 1637-es datálású példányt nem ismertetett (nála 1639-es az első), és Hollstein sem találkozott ilyennel. Elsőként Shilder számol be a kiadásról „Monumenta Cartographica Neerlandica” című munkájában, és mindössze két további példányt említ: egyet az ingolstadti, egyet pedig a hannoveri könyvtárban. Sajnálatos módon példányunk hiányos, de így is a legnagyobb kuriózumok közé tartozik, mivel 1652-es kiadása az, ami kereskedőknél elvétve felbukkan.

Mérete: 380 x 530 (410 x 503) mm (maga a térképmező 300 x 445 mm). Az enyhén megsötétedett példány jobb oldali és alsó keretdísze hiányzik. Példányunkat nagy valószínűséggel kompozit-atlasz részeként értékesíthették, ezért ezeken a helyeken a lapot meghajtották, és az e vonal mentén leszakadó, behajtott részek megsemmisültek. Alul és jobb oldalt restaurálva. Paszpartuban.
Schilder, Günter: Monumenta Cartographica Neerlandica VI. (Alpen aan den Rijn, 2000.) 8.1., Shirley: 350 (ezen állapotát nem ismeri).