| auction house |
Antikvárium.hu Kft. |
| date of auction |
d-m-Y H:i |
| title of auction |
Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 18. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok |
| date of exhibition |
Az aukción szereplő tételeket a webáruház IX. kerületi budapesti átadópontján február 16. és 23. között lehet megtekinteni. |
| auction contact |
+36 70 400 6600 | aukcio@antikvarium.hu | https://www.antikvarium.hu |
| link of auction |
https://axioart.com/aukcio/2023-02-26/antikvarium-hu-18-dedikalt-online-arveres |
199. item
Szepessy László Kalocsai kápolna kincse" c. versének kézirata"
Szepessy László Kalocsai kápolna kincse" c. versének kézirata, [3] p.
Szepessy László "Kalocsai kápolna kincse" c. versének kézirata.
A kézirat végén a szerző, Szepessy László tollal írt, jól olvasható aláírása látható.
A vers szövege:
"A vén érsekváros egy kis kápolnája
Csodás kincset őrzött régen, hajdanába'....
Büszke cédrusfából Mária alakja!
Tulajdon kezével szent József faragta.
....Mikoron szent József szorgalmasan ácsol,
Názáreth visszhangzik a kalapácsától,
Gyönyörű cédrusfát forgat a kezébe',
S Máriához édes szavakat intéze.
„Én szép, szűz jegyesem, ha a föld megtudja,
Hogy szent szüzességed gyümölcse Jézuska,
Képedet kutatja, szobrodat keresi,
Kiváncsi a világ .... Megfaragom neki.
Ez ékes cédrusfa óvja meg szép képed!”
S ügyes kis vésője már vésett, már vésett....
Napszálltára bizony nem lett kész a munka,
Hát kis műhelyébe elrejtette, dugta.
Zaj neszeli fel a szép Szűzanyát éjjel.
„Hallod, József, hogyan csitt-csattog a műhely?”
„Butorok ropognak vagy valami eldőlt,
Ne remegj, ne remegj hát a félelemtől!”
S mikor fölpiroslott a hajnal orcája,
látja ám szent József, rendbé a szobája:
Nem roppant meg semmi, nem dőlt el fa, balta, -
de Mária szobra, az ki van faragva!
Mindjárt sejté József, angyalkéz faragta,
Szemét permetezi hálakönny harmata....
Keresztfaricsgáló, kicsi Jézus látja,
S vigasztaló csókkal iramlik hozzája.
.....Im, e csodás kincset őrzé hajdanába'
A vén érsekváros egy kis kápolnája.
Hogyan került oda, századoknak titka,
De itt ima, ének meg nem háboritja.
Oly elhagyott, árva volt a kis kápolna,
Minthacsak abba a városba se volna.
Vándorkupeccsapat szemet is vet rája,
S ebbe' szénázgatott éjjel a jószága.
Fátyolt takart a hold sápadó arcára,
Nem birt, nem birt nézni bűnös Kalocsára!
S a kis csillagok is felhők mögé bujtak,
S csillogó szemükből harmatcseppek hulltak.....
És akik egy éjjel kedves versengéssel,
Faragták a szobrot égi kedvteléssel:
A kis angyalok se nézhessék e vétket.....
Seregük elszántan, im, a földre lépett.
Egy-egy csapat szállott mindegyik templomba,
És a harangokat meghúzta harsogva,
Főseregük meg a szobrot kápolnával
Nagy aranyrudakon fölemelten szárnyal.
Harangok ércnyelve Kalocsát felrázza,
Megremeg minden ház, mért riad el álma.
S a nagy fényességre, angyaléneklésre
Föleszmél Kalocsa rettentő vétkére!
És mig a harangok riadozva zengtek,
Kicsaptak a földből haragos lángnyelvek,
S dörögve, zuhogva a megnyilt föld torka
Az a bűnös párt a mélységbe rántotta.
Harangzengésre a népek fölugrálnak,
Templomba zúdulnak, mint a vad hullámok
S látják, hogy Ágotha, Dorottya, Mária
Oltárról földre szállt, ó, titkoknak titka!
Öltik a barátok a legszebb ruhákat,
Gyertyákat gyujtanak, füstölőt lóbálnak,
S még a nép ajkát is százszor túlzokogja
Ajkukon zendülő esdeklő zsolozsma.
S ím, az egész templom mély csodálatára
Az a három szobor fölszáll az oltárra,
A harangok ajka elnémúl hirtelen,
Mintha misem történt volna e szent helyen.
S minden gyertyaszálát meggyújtja a tömeg,
Mind egyik kézben új, új fénycsomó remeg,
És a csillagtalan, sötét éjszakába
Becsillog a templom, mint óriás fáklya!
De még e fáklyát is túllobogja égve
A hit roppant lángja a hivők szivébe!
S a nagy fényességnek fátyolán keresztül
Szűz Mária enyhült mosolygása rezdül.
......Azóta megapadt a barátok száma,
De a templom mégis be van éjjel zárva.
S aki imádkozni elfelejtett volna,
Menjen el búcsukor, menjen el Andocsra!
Szepessy László"
Szepessy László azonos című verse szerepel a "Hit és haza" 1914-ben kiadott kötetben. Az első oldal tetején ceruzával írt tulajdonosi bejegyzés látható.
Kézzel írt, néhány helyen tollal készített korrekcióval ellátott, foltos kézirat, pár helyen apróbb sérülésekkel.
A verset írta, Szepessy László (Dombóvár, 1880. szeptember 8. – Doberdó, 1915. augusztus 1.) tanár, költő, újságíró. Az érettségit követően a cisztercita szeminárium papnövendéke volt, majd kilépett és beiratkozott a budapesti egyetemre. 1904-ben végzett tanári szakon. Kezdetben Magyaróváron, majd a váci gimnáziumban tanított. Ezt követően újságírással is foglalkozott, a Dombóvár és Vidéke, valamint a Kis Pajtás c. lapokat szerkesztette. 1909-től a rákospalotai Wágner Manó Gimnázium fiúinternátusában dolgozott, mint nevelő. 1911-től pedig a kegyesrendiek főgimnáziumában tevékenykedett. 1915-ben az olasz frontra küldték, ahol hősi halált halt. Költészetét mély vallásosság és erős hazafias szellem jellemzi. "
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
