Virag Judit Gallery and Auction House

(4) Téli aukció

Pasztell, papír, 42,5x52,5 cm
Jelezve balra lent: Rónai 04

Kiállítva:
-Rippl-Rónai József Kaposvári Gyűjteményes Képkiállítása 1905. 66. kép
-Rippl-Rónai kiállítása. Könyves Kálmán Szalon 1906. 64. kép
-Magyar Forradalmi Művészet 1957. Műcsarnok, V terem 24.kép (Útépítők)
-Vengerszkoje revolucionnoje isszkusztvo. Moszkva, 16. oldal

Proveniencia:
-Dr. Kerényiné Harvel Edit, Tarján Jenő gyűjteménye

Rippl-Rónai Párizsból hazatérve, 1902-ben veszi meg első házát Kaposvárott, a Fő utcában. Képünk úgyszólván illusztrációja Ady éppen ekkor, még nagyváradi riporterként írt észrevételének, amely szerint "... egyenlőre egy jelzőre szolgált rá Kaposvár: a legporosabb város."
Rippl-Rónai stílusa a művész Párizsból való hazajövetele után elég jelentősen megváltozik: színei megvilágosodnak, és krónikásává válik az őt körülvevő emberek életének. "Kisvárosi alakok, típusok érdekeltek. Ezeket festettem a társadalom minden rétegéből. Szeretem bennük, hogy különböző vonásaik külsőleg is megnyilatkoznak, hogy ... mesterségük, társadalmi mivoltjuk már a formájukból, mozdulataikból kitetszik." - írja Emlékezéseiben.
Rippl-Rónai kinéz tehát kis Fő utcai házának ablakából és megfesti "életének dokumentumait."E téma, az útépítők sürgése-forgása láthatóan nagyon lekötötte a figyelmét.
1905-ös kaposvári gyűjteményes kiállítása katalógusának tanúsága szerint, három variációt is készített e témára. Képünk első e sorban, 1904-es dátuma, de maga a kompozíció is igazolják ezt.
Ritka pillanatot ragadhatunk most meg az oeuvre-ben, ami különösen akkor szembetűnő, ha e művet a festőnek a Magyar Nemzeti Galériában lévő, címadásában a 11-es sorszámot viselő, 1905-ös, azonos tárgyú képével hasonlítjuk össze.
Igen ritka ez a pillanat a művész képeinek ismeretében, mert e pasztell arról tanúskodik, hogy a mozgalmas látvány megragadásának első örömében veszi kézbe a krétát, az első, kontrollálatlan impressziót hagyja megvalósulni most, ezt aztán a későbbi pasztellvariáción gondosabban kidolgozza, és feltölti a képi egyensúlyt szolgáló részletekkel.
Rippl-Rónai úgy hitte magáról, hogy impresszionista festő: az impresszionizmus terminusa a modernség szinonimája volt a század elején. Munkásságában a kompozíció, a képi rend, a mérlegelés és a "művészi számítás" (Hatvany Lajos) ösztönösen is fontosabb szerepet játszott, mint ahogy azt az impresszionista képeken megfigyelhetjük.
Képünk viszont egyike azon Rippl-Rónai alkotásoknak, ahol a festő teljesen át tudja magát adni az éppen észrevett történés spontaneitásának, a színek épp abban a pillanatban, ott és akkor megfigyelt - érzékeit mérlegelés nélkül megragadó - líraiságának. A háttér fátyolszerű lazaságú, vibráló közeg, a fák nem kapnak formát, a zöld szerepe inkább csak az előtér sárga homokszínével való párbeszéd.
E képen tizenhárom figura tevékenykedik, illetve sejlik fel színekbe foglalt atmoszférában, a kaposvári utcakövezők munkájának és a tovasuhanó járókelőknek egyszeri, de immár örök pillanataként.

B.M.