Központi Antikvárium

164. Könyvárverés

Rejtő Jenő egész alakos fényképe dedikálással A kép hátulján: “Zorneréknak [?] szeretettel és Pestának igaz baratsággal Jenő. 1928. IV. 30., Berlin.” A fotón apró sérülés, hátoldalán kisebb szakadások. 1 folio.
A nyughatatlan kamasz Rejtő Jenő (Rejtő vagy Reich Jenő, 1905–1943) fejletlen, későn indul növésnek. Felnőttként feltűnő jelenség lett: kb. 1.90 magas, megtermett, szálfás termetű, korán kopaszodó szőkés hajjal, kék szemmel. Ám ne tévesszen meg bennünket ez a szelíd tekintet, a titokzatos mosolyra húzódó száj… Hisz mindenki ismeri a történetet: „Ide hallgasson, rablovics úr - kezdte békülékenyen a megtámadott -, adjon nekem egy dollárt, és futni hagyom. Na?” A regényalakjaihoz méltóan kalandos életű, bokszolói múlttal is büszkélkedő Rejtő nem félt megvédeni magát, mikor az utcán belekötöttek. Ezen a felvételen látszik, hogy sportsérülés következtében az írónak arcizom-bénulása volt, ami miatt nem tudott nevetni, s mosolya is visszafogott. Rejtőről nagyon kevés fénykép maradt fenn, stúdiófelvételről nincs tudomásunk, pár családi, baráti, illetve fotóriporter által készített fotó őrzi az író emlékét. (Forrás: Rejtő Jenő: A megkerült cirkáló. Budapest, Szikra Ny., 1967. p.2)

Hozzá:
REJTŐ JENŐ LEVELE BUTTOLA EDÉNÉNEK
H. n., É. n. Gépirat, az alján Rejtő autográf aláírásával és Edéhez írt utóiratával. 1 folio.
„Kedves Mancika! Fogadja legőszintébb jókívánságaimat és gratulációimat és higgye el ha most ott állnék maga előtt, középeurópa legünnepélyesebb arcát vágnám zavaromban rángatnám a kabátom szegélyét, amint azt a néptanítók szokták a miniszteri biztosok elött. …” Egészen különleges ez a levél. Sziporkázó, ezúttal csendes – inkább rejtői mintsem péhowardi – humorral átjárt őszinte, lírai vallomás önmagáról. Rejtő legjobb barátja Buttola Ede (1902–1981) közkedvelt zeneszerző, jazzmuzsikus, szaxofonos. Edével, valamint annak ikertestvérével, Buttola Istvánnal együtt nőttek fel, Rákosi Szidi híres színiiskolájába is együtt jártak, barátságuk az író haláláig fennmaradt. Ez a levél tanúságtétel Rejtő érzelmeinek állhatatosságára. Egyfelől, ahogy az utóiratban bizalmas hangon leírja a mindennapos eseményt: „A Gyuluson nagyot röhögtem. A töltő tolla nem szuperált, hát ugy rázta írás közben mint zsidók peszahkor a lülefet.” Másfelől, szeretetét feltétel nélkül kiterjeszti Ede feleségére, Pál Margit Ilonára is, akivel Buttola 1926-ban kötött házasságot. Rejtő talán emellett mintha ki is kacsintana, hogy figyelmeztessen arra, amire Csülök névre hallgató hőse is: „A SingSingben tízszer is átfutottam Lohengrin, a Hattyúlovag históriáját. Ez a mélyenszántó történet végképpen átformálta a gondolkozásomat, midőn megértettem a mű örök, emberi tanulságát: hiába titkolod múltadat: a nő előbb-utóbb rájön, és te röpülsz, mint egy hattyú.” (Forrás: Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó. Albatrosz könyvek, Budapest, Magvető Kiadó., p.7.)

Hozzá:
RÉSZLET REJTŐ JENŐ VANEK ÚR PÁRIZSBAN CÍMŰ REGÉNYÉBŐL
Gépirat, sűrű ceruzás autográf javításokkal. Töredék. Az elszakadt lap össze van ragasztva. 1 folio.
„ – Nem hintáztatom önt tovább Vanek úr, mondta Zombori. …
– Szent Atyám! – kapott a főkötőjéhez. – Én megfogadtam, itt nem fordulhat elő semmi, - és rám néz. – Na, még csak maga kellett ide, aki mindég világosat lát az ablakokban, amikor meghül…”
Az egyik legismertebb és fanyar humorral leginkább megáldott Rejtő-hős a több regényben is felbukkanó lakonikus-filozófikus, „életművész és elmehunyt” Vanek úr. Gyöngyszemei, melyekből ez a regény is felvonultat jó párat, bánatosan mélyértelműek is: „Menjen, ha akar. És akarjon, ha mehet.”
„Az igazságot olykor eltemetik, de a hazugság mindig kiderül.”
„Az élet olyan, mint a füst. Elillan, mielőtt még igazán boldog voltál.”
Rejtő épp idegszanatóriumban tartózkodott, amikor a regény szinvonalával elégedetlen kiadója, a Nova Irodalmi Intézet javításra visszaküldte a Vanek úr Párizsban kéziratát, amit a kritika miatt feldühödött író ketté tépett és többé nem foglalkozott vele. A darabokat gépírónője szedte fel és ragasztotta össze. Rejtő emiatt ekkor, 1940 végén – 1941 elején, több oldalas zaklatott levélben szakított a Nova kiadóval, mely 1935 nyarától a „kalandos regények” sorozatában P. Howard néven 14, Gibson Lavery néven pedig 5 regényét jelentetette meg. A töredék variáns, a kiadott regény szövegével nem egyezik meg. Másik különlegessége, hogy a regény egyik fele kézirat, a másik jegyzet formájában maradt fenn. Rejtő halála után bátyja, Révai Gyula dolgozta össze és egészítette ki a művet, melynek kiadására a Népszava és a Mikrovar kulturális szolgáltató kisszövetkezet vállalkozott 1986-ban.