Központi Antiquariat

164. Könyvárverés

Augsburg, 1502. Otmar ny. – Schönspeger kiad.
133 levél, (134 helyett) A kolofon és a mutató közötti üres levél hiányzik (F4).
Temesvári Pelbárt (cc. 1435-1504) a 15–16. század fordulóján virágzó obszerváns ferences mozgalom irodalomtörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű alakja. A késő középkor kiforrott műveltségét hordozó magyar prédikációs irodalom általa foglalta el végérvényesen a helyét az európai keresztény köztudatban. .
Pelbárt 1483-tól volt a dogmatika tanára rendjének budai főiskoláján. Itt írta meg első munkáját, a „Stellarium Corone benedicte Marie…” című könyvét Szűz Mária tiszteletére, miután az 1479-81 között pusztító pestisjárvány idején csodával határos módon meggyógyult. Művének ihletője az Apokalipszis könyvének Szűz Mária, a „Napbaöltözött Asszony” ábrázolása volt: Szent János látomásában „egy nagy jel, kinek öltözete a nap, lába alatt a hold, fején 12 csillagból a korona” (Jel 12,1-2). A csillagkoszorú számszimbolikáját feloldva 12 részre osztott könyvben írta meg beszédmintáit. Pelbárt magyarázatot is fűzött az egyes csillagok jelentéséhez: a tizenkét csillag szerinte háromszor négy tulajdonságot jelképez: a négy testi és négy lelki tulajdonság mellett négy olyannal is bír Szűz Mária, amely a kettőt ötvözi. Érvelése szerint miután Mária belül is szép volt, kívül is tökéletesnek kellett lennie.
Jelen munkája a mariológiai irodalom alapvető kézikönyvévé vált szerte Európában. Csak 1496 és 1526 között Európa különböző városaiban húsz kiadást ért meg a mű. Ebben többek között közrejátszott az is, hogy könyvének bevezetőjében kifejtette: munkájával elsősorban az egyszerű nép körében prédikáló papoknak szeretne segíteni. A magyarországi Mária-kultuszból Pelbárt könnyen inspirálódhatott, hiszen a Boldogasszony tisztelete és a magyar kultúrában kiemelt szerepe már a 11. században elkezdődött, eredete egyidős a magyar nép keresztény hitre térésével. A Boldogasszony-kultuszt Szent István király a keresztény hit terjesztésével párhuzamosan honosította meg. Fia, Szent Imre herceg halála miatt – őt túlélő fiúörököse nem lévén – a hagyomány szerint MáriaBoldogasszonynak ajánlotta fel örökségül az országot.
A könyv tartalmához szervesen kapcsolódik különlegesen megmunkált címlapja, amelyen Szűz Mária napsugár-mandorlában, lefelé fordított holdsarlón áll, kezében a gyermek Jézus Krisztussal. Fejére két angyal a tizenkét csillaggal ékesített koronát helyezi, utalva a könyvben is markánsan szereplő assumptio (Szűz Mária mennybevétele) gondolatára. A fametszet sarkaiban, kis medalionokban a négy evangélista szimbóluma látható.
A címlap egyedülálló esztétikájának titka nemcsak ikonográfiájában lelhető fel, hanem technikájában is. Ez ugyanis az első ismert alkalmazása a fehérvonalas fametszetésnek (white-line woodcut, taille blanche vagy Schrottschnitt) könyvillusztrációként. A technikát később Urs Graf vitte művészi tökélyre.
Jelen tételünk tehát mind tartalmilag, mind formailag kivételesen különleges, becses munka, mely a középkori kultúr- és művészettörténetnek nem csupán fontos tárgya, de megjelenése óta elemi ihletője is, amely mind kortársaira, mind számos feltörekvő nemzedékre volt szignifikáns hatással.
Forrás: Nátyi Róbert: A Napbaöltözött asszony, mint a Patrona Hungariae ikonográfiai típusa. Doktori disszertáció. 2013.
Remek példány, tiszta lapokkal, Szépen festett piros iniciálékkal, helyenként lapszléig lenyúló filigrán díszítéssel.
Becses proveniencia: egykoron Soubise herceg példánya. Charles de Rohan, prince de Soubise (1715-1787) jeles bibliofil volt, nagybátja Rohan bíboros által ráhagyományozott könyvtáron felül, hatalmas mennyiségben vásárolt érdekességük, ritkaságuk vagy értékük miatt figyelemre méltó munkákat.
Példányunk a könyvtár jellegzetes őzbarna borjúbörkötéseben (veau fauve), a bordázott gerinc rekeszeit váltakozva koronás ruták és koronás stilizált hermelin farokvégek díszítik. A táblák belső oldalán körben széles aranyozott csipkedísz. A sarkok kopottak.
A könyvtár 1789-es árverezésekor a könyvért 4 livres-t, és 4 sol-t fizetett Leclerc kereskedő. Később Xavier Barbier de Montault katolikus prelátus és történész könyvtárába került a kötet, aki műveiben hivatkozik is Temesvári Pelbárt ezen munkájára.
RMK III 103, USTC, 694645, BNHC P 262, VD 16 P 1208. Schreiber 1926-1930 / Handbuch der Holz- und Metalschnitte des XV Jahrhunderts (2869), Catalogue (...) de la bibliothèque de feu Monseigneur le prince de Soubise (Paris, Leclerc, 1788).