Régikönyvek.hu

Fair Partner ✔
3. Grafikai Online árverés

90x90 cm.
Original digital art, vásznon.
J.ho.: Wind, summer, colors, Monaco, 2020.

Radnai Riedlmayer József (1958 - ): „Radnai Riedlmayer József grafikus festőművész vagyok. Gyerekkortól szerettem rajzolni, de mivel a kettősségek Egysége jegyében születtem, ezért sokáig fejtörést okozott önmagamnak is, hogy a humán vagy reál területet válasszam. Először Szentpéterváron tanultam a Hidrometeorológiai Egyetemen, de félbeszakítottam tanulmányaimat, mert egy életen át nem szerettem volna mérnök lenni. Ezért Budapesten elvégeztem a Képzőművészeti Egyetemet, ahol festő-grafikus és tanári szakon szereztem diplomát. Nem szívesen említek mestereket, akiktől az Egyetemen tanultam volna, mert a szemléletem és az elképzelésem a képzőművészetről alapvetően más volt, mint tanáraimnak. A legjobb, amit írhatok róluk, az, hogy nem írok semmit. Vallom és vallottam mindig, hogy csak szakmai tudást, a kifejezés eszközét lehet tanítani. A belső mondanivaló, a lelkület, az arány, ritmus és egyéb készségek önmagunk felfedezése. Kerestem olyan névtelen – számomra ők nevezhetők mestereknek – festőművészeket, akiktől el tudtam sajátítani a klasszikus festészeti iskolát. Ez véleményem szerint mindennek az alapja. Nem szerettem volna itt megragadni, vagyis egy festményt nem a szabályok tökéletessége minősít vagy a kidolgozottsága. Nem szeretnék versenyezni a digitális fényképezőgépekkel sem. Az elsajátított szakmai tudással nem kódex betűkkel akartam írni, hanem általa a saját kézírásomat megtalálni. A saját kézíráshoz sokat kell írni nyomtatott, gyöngybetűkkel, hogy aztán ez alakuljon át szabad vonalvezetéssé. Egy kiforrott kézírás is ugyanúgy felismerhető, ahogy egy festmény is. Mindkettő a képi világáról. Soha nem érdekeltek az izmusok, a trendek, mivel öntörvényű vagyok, ezért nem trend követő szerettem volna soha lenni, hanem önmagam maradni . Olyan képeket festeni, amelyekkel elsősorban én saját magam is együtt szeretek élni. Vallom, hogy minden festmény önarckép magunkról, hisz a Képzeletnek, amely ezeket létrehozza nincsen formája, de bármilyen Elképzeléssé tud válni, vagyis mindig önmagát tükrözi. A szépet, a harmóniát keresem önmagamban és a világban is, elfogadva, hogy minden poláris, de mindig mi választjuk az oldalt. A képeimben a világról, önmagamról és a kettő kapcsolatáról való nézetemet is belefogalmazom, hisz alkotás nincs alkotó nélkül. Festményeimet nem szeretem magyarázni, azt sem szeretem, ha magyarázzák. Vagy tud élmény lenni, és átmennek általuk azok a gondolatok, amelyek közvetítőjeként létrehoztam őket, vagy ha nem, akkor felesleges minden szó. Ha leírhatók lennének, akkor valószínűleg könyvet írnék, és nem festenék… Kiállításaim voltak Budapesten, Miskolcon, Sitkén, Debrecenben, Montrealban, Londonban, Münchenben, Bad Ischlben, Genfben, Quebecben. Témában és előadásmódban mindig fenntartottam magamnak a szabadságot. Akár a festészetben is. Nem bezáródni soha, megőrizni a frissességet. Noha a világ valahol mindig egyoldalúsítani, kategorizálni akar minket. A mai üzleti világban festőket istenítünk, mert a neveket adjuk vesszük. Vallom, hogy egy festményt nem az alkotójának a személye teszi értékké, hanem a festmény önmagát minősíti. Nincsenek nagyon jó vagy kevésbé jó festők, csak nagyon jó és kevésbé jó képek vannak. Ebben a megmérettetésben a saját alkotásaim sem kivételek.”