Virág Judit Galerie und Auktionhaus

(2) Tavaszi képaukció

Olaj, vászon, 50,5x60 cm
Jelezve jobbra lent: Patkó 1924

Kiállítva:
-Feltehetően Ernst Múzeum 1924 október 65.tétel

A nagybányai művésztelep két világháború közötti korszakára elsősorban az elmúlt évtizedben folytatott kutatások, illetve tudományos igényű kiállítások (Miskolci Galéria 1992, Magyar Nemzeti Galéria 1996) irányították a figyelmet. E nagyszabású tárlatokhoz kapcsolódva indult meg több - eddig kevéssé ismert - életmű (Nagy Oszkár, Jándi Dávid, Dömötör Gizella és Mund Hugó stb.) feldolgozása. A korszakot árnyalják azok az alkotók, kik periférikusan kapcsolódnak a művésztelephez, s csupán néhány nyáron át voltak a város és környékének vendégei.
Az húszas évek klasszicizáló nemzedékének egész kis kolóniáját találjuk 1925-ben a Nagybánya szomszédságában lévő Felsőbányán. Aba-Novák Vilmos, Fonó Lajos, Bánk Ernő és Patkó Károly felsőbányai nyarát visszaemlékezések, és az ismert, ott készült festmények idézik meg. E néhány hónap Patkó számára is a művészi feltöltődés időszaka volt, portréi, aktos jelenetei, tájai (Kalapos önarckép, Szüreti pihenő, Fejkendős nő, Felsőbányai táj 11--H., 1925) mellett néhány 1926-ra datált festményt (Aktok a szabadban, Fürdőző nők) ismerünk, melyek a Felsőbányán készült képekhez kötődnek. Valószínűleg csak a kompozíció-vázlatok készülhettek ott, hiszen a művész 1926-27 nyarán már a Somogy megyei Igalon, illetve Törökkoppányban alkotott.
A jól dokumentálható felsőbányai időszakkal szemben kevés adattal rendelkezünk Patkó korábbi, 1924-es nagybányai tartózkodásáról. Nem kötődött szorosan a művésztelephez, mégis néhány rajzzal és rézkarccal (feltehetően a Fürdőzők pihenője, Nagybányai táj és Vihar című 1923-24-ben készült lapjaival) szerepelt a Nagybányai Festők Társasága retrospektív kiállításán a művésztelepen.
A Lázak a völgyben (1924) című, Nagybányához köthető képen kívül más festményt eddig nem ismertünk, csupán reméltük egy-egy lappangó mű előkerülését. Ezért jelentős a művész Nagybányai részletének (1924) felbukkanása, mely valószínűleg azonos azzal a - vételárát figyelembe véve közepes méretű - művel (65. Nagybányai táj), melyet 1924 októberében az Ernst Múzeumban állítottak ki.
Réti István véleménye szerint: "kevés festmény őrzi a kisváros utcáinak, házainak képét, múltjának gyérülő emlékeit, történetének halványuló hangulatát". Patkó Károly alkotása e kevés mű egyike, a panorámaszerű reprezentatív látkép, illetve a gyakran ábrázolt emblematikus részletek, épületek helyett a város egy ritkábban megörökített szegletét, a Zazart kísérő malomárkok egy regényes részletét választotta ábrázolása tárgyául.
A festmény kissé borongós alaphangulatát a fák, bokrok lombjainak mélyzöldjei, az épületetek falain, tetőzetén játszó kékes-lilás reflexek és a felhős ég alatt megjelenő hegyvonulat hideg kék színvilága adja. Ezt színezik a patakpart barnás-okkerei és az egyszerű kubusokból álló házak tömbjei mögül a kompozíció fókuszában magasodó Híd utcai református templom csaknem szembe nézetből ábrázolt tornyának élénkvörös sisakja. A kompozíció fontos motívuma az előtérben elhelyezett fahídon, vállán zsákkal átkelő férfi staffázs alakja, a malmok környékének meghatározó figurája. Annak ellenére, hogy Patkó műve időben (1924) és térben (Nagybánya) erősen meghatározott, nagyvonalú kompozíciója, monumentális-plasztikus megformálása és nem utolsósorban atmoszférája, hangulata által, (ld. 139 tétel) a klasszikus nyugalmú, árkádiai aktkompozíciókhoz kapcsolódik.
A festmény analógiájaként értékelhető Perlrott Csaba Vilmos Falurészlet című képe (Nagybánya, 1920-as évek), melyen hasonló kompozícióval jeleníti meg a református templom környékének falusias jellegű utcáit. A malomárkokat szegélyező épületcsoportok másokat is megihlettek, merész kivágatú kompozíciók fő motívumává váltak. Ezek közül talán Dömötör Gizella (Nagybánya, 1928 k.), Ilosvai Varga István (Nagybányai táj patakhíddal, 1930 k.) és Szobotka Imre (Malom Nagybányán, 1930) alkotásai a legjellemzőbbek.
A Nagybányai részlet nemcsak Patkó Károly 1924-es nagybányai tartózkodásának kulcsdarabja, hanem a hiányos életmű korai szakaszának egyik legjelentősebb tájábrázolása is.

ZS. F.