Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 15. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát, aprónyomtatvány, képeslap

Komárom, 1814, Özvegy Weinmüllerné betűivel, 216 p.
Hármas Kis Tükör, Melly I. A' szent históriát, II. Magyar országot, III. Erdély országot, annak földével, polgári-állapatjával és históriájával, gyenge elmékhez alkalmaztatott módon A' nemes Tanúlóknak, summásan, de világossan elő-adja, és ki-mutatja. Írta: Mányoki Losontzi István.
Néhány fekete-fehér könyvdísszel illusztrált, valamint a Kegyes olvasóhoz" írt szerzői bevezetéssel, a Szent História szakaszainak listájával és részletes mutató táblával kiegészített kiadás. A címfedél belső oldalán sérült, fekete-fehér, nagy alakú Ex-Libris címke látható. Nyomatott Özvegy Weinmüllerné betűivel Komáromban.
Korabeli félbőr kötésben lévő példány feliratozatlan, foltos, kopott címfedéllel és hátlappal, erősen megkopott feliratozású, sérült könyvgerinccel, kissé foltos, néhol ceruzával és tollal készített aláhúzásokkal és bejegyzésekkel ellátott előzéklapokkal és belívekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Mányoki Losontzi István (Szilasbalhás, 1709. - Nagykőrös, 1780) tankönyvíró, gimnáziumi tanár, igazgató. Neve 1727-ben mint nagykőrösi diák tűnik fel az iskola anyakönyvében, majd két év múlva debreceni diák lett, egészen 1738-ig. Ezután a ceglédi iskola rektorának választották, majd 1739 őszén az Utrechti Egyetem szerzett doktori diplomát. Később a Hallei Egyetemen tanult. 1741-1769 között Nagykőrösön igazgató. A tanárhiány következtében sok tárgyat tanított: görögöt, hébert, logikát, filozófiát, földrajzot, történelmet és hittant. Kiss Áron kutatásai szerint 10 tankönyvet írt, vezette az iskola anyakönyvét, teológiai vizsgálatokat végzett a püspök megbízásából, de annak halálát követően az istentiszteletek, a temetések énekanyagának az összeállításában, és a búcsúztatók megírásában is közreműködött. 1771-ben született meg a Kis Tükör, mely 1773-ban nyerte el hármas felosztású formáját. A Hármas Kis Tükör c. műve eredetileg a falusi református iskolák számára készült, azonban viszonylag gyorsan bekerült a grammatikai iskolák tananyagába, és még az evangélikus oktatási intézményekbe is. A Tiszáninneni Református Superintendentia már 1776-ban előírta a használatát, majd a 19. század első felében több egyházkerület is megtette ugyanezt, és a különböző tervezetekben rendszeresen megjelölték tankönyvként."