Központi Antiquariat

164. Könyvárverés

Jókai Mór Jókai Mór kertészgazdászati autográf kézirata Budapest, 1896.
A kertészkedést 13–16 éves diákként megszerető Jókai Mór svábhegyi háza, majd balatonfüredi villája kertjének növényeit maga ültette és gondozta. Ebben a kéziratban – mely vélhetőleg egy szaklap számára készült –, egy olvasójának válaszol szőlészettel kapcsolatos kérdésekre – ez a téma a kertészeten belül Jókai szívéhez is a legközelebb állt. Levelét így zárja: „Egyéb kérdésekre megfeleltem már a Kertész gazdászati jegyzeteimben, mely füzet alakban még e héten megjelenik és szétküldetik”. A kézirat keletkezésének időpontja ebből pontosan meghatározható: A Kertészgazdászati jegyzetek 1898-ban jelent meg az Athenaeum gondozásában. A kertészet és gyümölcstermesztés, mint téma regényeiben is rendre megjelenik, de ezen felül számos, ilyen tárgyú cikket jelentetett meg különböző szaklapokban, így a Kertben is rendszeresen publikált. A szőlészethez egy frappáns Jókai-anekdota is kapcsolódik:
„Az 1896. októberi szőlő-és gyümölcskiállításon „Darányi miniszter elsősorban Jókai kiállításához vezette a királyt. – Ön is kiállító? kérdezte meglepetve. – Kertész vagyok, felséges uram és ez az én legnagyobb büszkeségem. – Mióta kertészkedik? – Tizennégyév óta. – És jeles kertészeti czikkeket ír – jegyezte meg Darányi miniszter. – Ez érdekes, ezt nem is tudtam, mondta a király és kezébe vett egy hatalmas császárkörtét Jókaitól, azt nagyon dicsérte. – Szőlője is van? kérdezte. – Igenis felség, a Svábhegyen és (itt Jókai hangja büszkén csengett) filloxéra mentes. – Egyáltalán nincs benne féreg? – Van, de én mindig kipusztítom tömeges gyilkossággal. Alapjában véve az ország egyik legnagyobb gyilkosa vagyok. A király nevetett, aztán elbúcsúz[ott].”
3 folio, tintás autográf kézirat. Verzók beíratlanok. A lapokon más kéztől származó kék ceruzás számozás és rájegyzések találhatóak.