Hereditas Antikvárium

Fair Partner ✔
16. Könyvárverés

(Csíksomlyó), 1740k. (Ferences ny.) (32)p.
Eddig ismeretlen latin-magyar ábécés- és olvasókönyv. A kötéstáblából kiáztatott töredék a kiadvány egyenként nyolcleveles „B” és „C” jelű füzetét tartalmazza, és minden bizonnyal csupán az ugyanilyen terjedelmű „A” füzet hiányzik.
Az általában Libellus alphabeticus címmel a jezsuiták által a hazai katolikus iskolák számára szerkesztett ábécéskönyv-típus első darabja 1674-ben jelent meg Kassán, majd kisebb változtatásokkal számos kiadást ért meg a XVIII. század folyamán.
Példányunk beosztása közelebb áll pl. a Bártfán 1705-ben megjelent szöveghez. Ez alapján a kiadvány elején a teljes latin ábécé volt olvasható verzál, kurrens és kurzív betűkkel, továbbá a két és három betűből álló szótagok, a latin és magyar kettőshangzók, valamint a – lelki épülés mellett – az olvasás gyakorlására, és a latin nyelv elemi ismereteinek elsajátítására szolgáló imádságszövegek és elemi vallásos ismeretek (Miatyánk, Üdvözlégy, tízparancsolat, a hét szentség stb.) első része. A fennmaradt töredék az esti imádsággal kezdődik, majd a Magnificat és néhány egyéb imádság latin és magyar változata után a mise során a ministráns és a pap által mondandó latin szöveg olvasható. Ezt követi Nomenclatura címen a mindennapi élet szavait tematikusan elrendező latin-magyar szószedet, a végén egy táblázattal, amely a számok 1-100-ig való felsorolását és az ezres számkörig kiterjesztett szorzótáblát tartalmazza. A darabot Jézus Szent Nevének litániája, illetve a Lorettói litánia magyar szövege zárja. A Libellus egyéb kiadásai, valamint az ismételt és tipográfiailag is hangsúlyos „Vége” szó alapján bizonyosnak tekinthető, hogy egyéb szövegrész már nem tartozott a kiadványhoz.
A nyomtatvány a betűtípusai alapján a csíksomlyói ferences rendház nyomdájában készült. A felbukkanó hat típus és az egyetlen cifra az első erdélyi katolikus nyomda 1676-os alapítása óta használatban volt, a töredéken azonban már kopott állapotukban láthatók. Épp e kopottság miatt újította meg készletét a tipográfia az 1740-es évek első felében, az itt felbukkanó nagyobb méretű antikva és kurzív helyett 1743-tól más, újabb típust használtak. A Nomenclatura latin szövegét alkotó kisebb kurzívba is eltérő rajzolatú betűváltozatok sorolódtak be a XVIII. század első évtizedeitől kezdve. Mindezek alapján a nyomtatvány 1740 körül kerülhetett ki a sajtó alól. Az ábécéskönyvnek egyéb XVII-XVIII. századi csíksomlyói kiadása nem ismeretes.
A tankönyvek használatuk folytán az egyik legsérülékenyebb kiadványtípushoz tartoznak. A ma ismert kiadásokból általában csak egy-egy, gyakran töredékes példány maradt fenn, amelyek azonban csak hírmondói a nagy valószínűséggel feltételezhető, mára nyomtalanul eltűnt számtalan kiadásnak. Ezért is nagy szakmai öröm egy-egy, akár apró töredék felbukkanása is, de különösen jelentős, ha ilyen, az eredeti kiadvány kétharmadát tartalmazó példány kerül elő.
Márványozott papírral borított, modern papírkötésben.
Prov.: Horváth József könyvtárából.