Múzeum Antikvárium

Fair Partner ✔
38. árverés

Komáromban, 1790. Wéber. [II]-XIX+[1]+348 p. Címlapja hiányzik.
„A fordítói hűség kérdése akkor is felvetődik, amikor valaki egy versben írt alkotást prózában tolmácsol. Ismeretes, hogy Voltaire szigorúan ragaszkodott a tragédia verses formájához, Péczeli viszont a francia tragédiaköltőnek három művét is prózában fordította: a Meropot és a Tánkrédet tartalmazó kötetet 1789-ben, [jelen munkáját] 1790-ben jelentette meg. Ezzel a megoldással nem állt egyedül, korábban Zechenter Antal is prózába ültette át Voltaire és Racine két-két tragédiáját, közülük A hitető Mahomet címmel megjelent Voltaire-művet 1784-ben a Ráday Pál szervezte „Magyar Játszók Társasága” a pesti Rondellában színre is vitte. Nincs kizárva, hogy ez a példa lebegett Péczeli szeme előtt, amikor a megcélzott közönségre, illetve az esetleges színjátszókra való tekintettel választotta inkább a mindennapi beszédhez közelebb álló prózát. S hogy az olvasóközönség szempontja, a társalgási nyelv fejlesztésének ügye milyen fontos volt számára, arról már a korábban, 1787 tavaszán megjelent, francia közvetítő prózafordításból ugyancsak prózában készült Young-átültetése is tanúskodik. Péczelinek a művet bevezető ajánlása szerint ennek a könyvnek a szövege meg fogja győzni az olvasókat arról, hogy a magyar nyelv alkalmas a legmélyebb gondolatok „rövideden és értelmessen” való kifejezésére, és hogy nem igaz az a vád, amely szerint állítólagos „darabossága [...] meg-is sérthetné Hazánk’ szép Grófnéinak ’s Bárónéinak ró’sa pirosságú ’s gyengeségű ajakaikat, ha a’ társalkodásban ezen folytatnák nyájaskodó beszélgetéseiket.” A hölgyolvasók fontosságának felismerésével egyébként egy olyan korszerű irányzatnak egyik kezdeményezője ő, amelyet néhány évvel később Kármán József fog még határozottabban képviselni az Urániával.”/Vörös Imre: Péczeli József fordítói egyénisége./Irodalomértelmezések a felvilágosodástól napjainkig. Szerk. Egyed Emese.
Modern, álbordázott bőrkötésben, gerincén címfelirat.