Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 15. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát, aprónyomtatvány, képeslap

[Budapest], 1919, Népjóléti Központ (Budapest Főváros Házinyomdája), 322 p.
Első kiadás. A budapesti nyomor vöröskönyve. Két év szociális munkájának eredményei és tapasztalatai. Javaslatok a népgondozás rendezéséről. Budapest Főváros Népjóléti Központja 1917-1918. Írta: Csergő Hugó.
Szerzői előszóval, részletes tartalomjegyzékkel és öt vonatkozó függelékkel kiegészített kiadás. A címlapon, a címlap hátoldalán és néhány oldalon számjelzéssel ellátott tulajdonosi bélyegzés látható. A könyvet Budapest Főváros Házinyomdája nyomtatta.
Könyvkötői egészvászon kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratos könyvgerinccel, az eredeti, színes, feliratos, megerősített, kiadói címfedél és hátlap megtartásával, néhol ceruzás jelöléssel ellátott belívekkel, hiánytalan állapotban. A címfedélen filctollal, az eredeti, kiadói címfedélen ceruzával beírt számjelzés található.
A kötet szerzője, Csergő Hugó (Budapest, 1877. január 18. - Sachsenhausen, 1945. január 1.) író, újságíró. A budapesti egyetemen jogi doktorátust szerzett. 1896-tól a Fővárosi Lapok", majd a "Pesti Napló" munkatársa, később Vázsonyi Vilmos lapjának, a "Polgár"-nak és Kiss József lapjának a "Hét"-nek szerkesztője. Irodalmi munkássága elismeréseként 1907-ben elnyerte a főváros 2000 koronás Ferenc József-díját. 1921-ig mint a Népjóléti Központ igazgatója tevékenykedett, a népgondozás rendezéséről dolgozott ki javaslatokat. 1921 után ismét újságíróként dolgozott. Később a Pesti Izraelita Hitközség főjegyzőjeként működött, majd az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) kultúrtanácsának elnökhelyettese lett. A német megszállás idején a Központi Zsidó Tanács egyik tanácsadója, Stern Samu elnök titkára volt. Nagy számban írt verseket, novellákat, színdarabokat is. A szépirodalom minden ágában sikereket ért el. Balassa Józseffel közösen összeszedte és sajtó alá rendezte Vázsonyi Vilmos írásait (1927), valamint szerkesztette a "Száz év zsidó magyar költői" c. sikeres antológiát.
"A főváros 1916-ban alkotta meg uj szabályrendeletét a népjóléti igazgatás szervezéséről és e szervezet keretében uj intézményként létesítette a Népjóléti Központot. A budapesti nyomor-központ szervezője, vezetője: Csergő Hugó most testes könyvbe foglalta azokat a tapasztalatokat, amelyeket a Népjóléti Központ élén oly bőven szerzett. Könyvében, amely megdöbbentő statisztikai anyaghalmaz egyfelől és lebilincselően érdekes riport másfelől, nemcsak beszámolót tart Csergő, nemcsak adatokat tár fel, hanem nyílt őszinteséggel mutat rá az elmúlt korszak bűneire, a társadalomgondozás felületességére, a népjóléti igazgatás elhibázottságára. Gyakorlati szempontból legfontosabb része a tartalmas könyvnek az, amelyben a szerző a népgondozás végleges megszervezésére vonatkozó javaslatait sorolja fel. Abból indul ki, hogy a népgondozás állami feladat és sürgeti a középfoku népjóléti hatóságok felállítását, hatósági népjóléti irodák létesítését, hivatásos népjóléti megbízottak kirendelését, népjóléti biztosok kinevezését, népjóléti tanács szervezését, szaktanfolyamok életbeléptetését, átmenetileg pedig egy népjóléti direktórium szervezését. Csergő Hugó ezzel a könyvével bebizonyította, hogy az uj korszak népjóléti gondozásának megszervezése nélküle bajosan képzelhető el." - írta a műről a Pesti Napló c. lap (1919. április 13./70. évfolyam/88. szám)."