Múzeum Antique Book Shop

Fair Partner ✔
39. árverés

mély fájdalommal jelentik, hogy forrón szeretett apa, testvér, nép és tömeggyilkos SZTÁLIN apánk/ny. postarabló szobra 1956. okt. 23-án este féltiz órakor […] talapzatáról lefordult. […] tetemét […] a Nemzeti elé vonszoltuk, ahol a magyar nép végeláthatatlan sorokban rója le háláját /kalapáccsal/ Testvérei: Rákosi és Gerő.
Készült: az események utáni napokban. Sokszorosított gépirat, tussal rajzolt gyászkeretben.
A röplapot kéziratban is terjesztették.
1 lap, 150x210 mm.
Hátoldalán ákombákom betűkkel, piros festékkel „mázolva”: „Vigyázat frissen mázolva / Major Tamás, Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán, Básti Lajos, Gábor Miklós, Apáti Imre és még?”
Hogy megértsük az üzenetet: „Egy kicsit tovább játszotta a Nemzeti az Ifjú gárdát, mint kellett volna” – mondta Somló István Majornak, utalva arra, hogy már a statárium se riasztotta vissza a pesti srácokat, hogy Molotov-koktéllal és fegyverrel fogadják a dicső Vörös Hadsereg tankjait. […] Még az ószabású Nagy Imre-kormány változatos nyilatkozataival szórta az országot; mert a bolsevik párt személycserékkel zsugázott, hogy oltsa a forradalmi hevületet, de egyre inkább az utca diktálta az eseményeket. Major Tamást hívta a Rádió parlamenti stúdiója, hogy verset mondjon. […]Major Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban és József Attila Dunánál című versével szerepelt […] Vélhető, Major választotta a verset, saját vallomásaként a csüggedés ellen prófétált: „Testvérim vannak, számos milliók.” Csakhogy Major Tamás mondhatta átszellemült személyességgel is, hitele nem volt, mert őt a forradalom népe az elvtársi testvériség figurájának tekintette, s mondhatta József Attila melengető látomását a „lelkes eggyé” válásról, nem a költői gondolatot, hanem önnön magát és bolseviki álmát vallotta és akarta hitelesíteni. Mi történt a versmondó Majorral? Az egykori pódiumi aktivista, aki munkásotthonokban, Zeneakadémián, különféle ellenzéki esteken klasszikus költőkkel üzent a Horthy-rendszernek, érzékelhette: klasszikusai rendszersemlegesek; Vörösmarty, Petőfi, Ady most az 1956-os indulatok érzelmi és gondolati igazát, szabadságóhajtását kiáltották a kommunista vezetésnek.
Kései tévéfelvételen Major nyomatékkal mondja s mondhatta egykoron: „Fecseg a felszín, hallgat a mély.” De éppen hogy a hallgató mély támadt fel a fecsegő felszín, a bolseviki hazudozás és diktatúra ellen. Később Major Tamás eltűnt a Kossuth Rádióból, mert ahogy az utcai harcok erősödtek, keményedett a forradalmi hangulat, s a város több pontján kézzel rajzolt plakátok jelentek meg: rajta azok a színháziak, akik a Rákosi-rendszer szónokai: „VIGYÁZAT FRISSEN MÁZOLVA!” – így a nagybetűkkel írt felhívás, és mellette a névsor: „Major Tamás, Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán, Básti Lajos, Gábor Miklós, Apáti Imre és még?” Pontosítás végett: Apáthi Imre neve igaztalanul szerepelt a klikkesedett hatalmi csoportban, hiszen Major művészi társa, az 1943-as Major–Tartuffe-előadás rendezője a Nemzetiben éppen az az Apáthi volt, akivel 1945 után Major nem óhajtott együtt dolgozni”/Ablonczy László: Vörös csillag a Nemzeti Színház homlokán/hitelfolyoirat.hu