Múzeum Antique Book Shop

Fair Partner ✔
39. árverés

(Bp., 1947), Terjesztő: Pénzügyi Tanácsadó. (Markovits ny.) 20x430 mm.
Bekezdései hasonlóak mint előző tételünknél. Utolsó bekezdése Figyelmeztetés: „Mindazon helyiségekben (pince, présház, erjesztő, kimérő stb), amelyek a jelen törvény […] hatálya a lá eső italok kereskedelmi raktározására,, vagy forgalombahozatalára szolgálnak, szembetűnő helyen és könnyen olvasható módon kifüggesztve kell tartani.”.
Az 1870–1880-as évekre kialakult virágzó szőlő- és borgazdaságra súlyos csapást mért a filoxéravész, amelynek következtében a bortermelés 20 év alatt a több mint 6 millió hl-ről 800 ezerre csökkent, s a borhiány borhamisításhoz, borimporthoz vezetett. Az éveken át Olaszországból behozott bor nagy része szintén hamisítvány volt, így időszerűvé és sürgetővé vált a mesterséges borok készítését megtiltó bortörvény megalkotása. A filoxéravész előtt a borgazdálkodást csupán helyi érvényű rendelkezések szabályozták. Az első országos érvényű jogszabályt, a bortörvényt 1893-ban jelentették meg. Alapelve a hamisítások elleni küzdelem és azok szankcionálása volt. 1881-ben az okszerű borkezelés fejlesztése és terjesztése, az előnyös értékesítés és export elősegítése érdekében megalakult az Országos Központi Mintapince, amelynek feladata volt a termelő és a kereskedő közötti kapcsolat megteremtése, a begyűjtött borok mintaszerű kezelése és a pincemesterek oktatása. Az igazgatóság tagjai nagybirtokosok voltak, elnök-vezérigazgatója gr. Szapáry István lett. A Mintapincét 1883-ban a Magyar Bortermelők Országos Szövetkezete (MBOSZ) vette át, majd 1918-ban felszámolták. A II. világháborút követő munkaerő-, anyag- és eszközhiány következtében tovább hanyatlott a bortermelés színvonala. Átmeneti felélénkülés után a politika a borgazdaságot katasztrofális mélypontra juttatta. 1949-ben rendeletekkel megszüntették a szőlészeti és borászati felügyelőségeket, feloszlatták a hegyközségeket. Az 1948-ban nyilvántartott 243,2 ezer ha szőlő 1956-ra 195,4 ezer ha-ra csökkent; a bortermelés 1949–1956 között 8,3–16,6 hl/ha. Az 1950-es évek közepére nemcsak a bortermelés mennyisége csökkent katasztrofálisan, de ez az időszak a minőség szempontjából is mélypont volt – a műborokat állami pincészetek állították elő. A gazdaságtalanság miatt a bortermelés megszűnt volna, de az 1950-es években (II. ötéves terv) az állam jelentős anyagi támogatása következtében megkezdődött a szőlőrekonstrukció, és új borászati üzemeket létesítettek.
Pédányunk egykori tulajdonosa komolyan vette a figyelmeztetést, ezért a nyomtatvány négy sarkában rajzszög vagy szög ütötte lyukak láthatóak, és mivel valószínűleg évekig „jól látható” helyen volt kifüggesztve, a borgőzös legyek is gyakran itt könnyítettek magukon. Jobb szélén középen egy ca. 5 cm-es behasadás, középtájon egy kisebb beszakadás (talán egy morcos vendég bosszúja).