Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 21. Online árverése | Könyv, antik térkép, grafika

Budapest, 1914, Magyar Mérnök- és Építész Egylet (Pallas Részvénytársaság Nyomdája, Bp.), IX p. + [1] p. + 578 p. + [8] t., ill. + 1 mell., IV p. + 348 p. + [20] t., ill.
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. A vízierő I-II. Mérnöki kézikönyv két kötetben 1045 képpel. (egységes külön kötetekben) Írta: Bogdánfy Ödön.
Az I. kötet címlapján a szerző, Bogdánfy Ödön tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: Nagyméltóságú br. Eötvös Lóránd egyetemi tanár úrnak tisztelete és hálája jeléül Budapest, 1914. szept. 7. Bogdánfy Ödön"
A dedikáció címzettje: báró Eötvös Loránd (1848-1919) fizikus, egyetemi tanár, politikus, feltaláló, 1889-1905-ig az MTA elnöke, 1894-95-ben Magyarország kultuszminisztere, a Matematikai és Fizikai Társulat alapító elnöke, az utóbb róla elnevezett torziós inga kifejlesztője.
Összesen 1045 számozott, fekete-fehér, szövegközti, illetve 28 képtáblán helyet kapó képpel illusztrált kiadvány kötetenkénti tartalomjegyzékkel, valamint név- és tárgymutatóval. A könyveket a Pallas Részvénytársaság Nyomdája nyomtatta Budapesten.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példányok feliratos címfedéllel és könyvgerinccel, feliratozatlan hátlappal, eredeti előzéklapokkal, tiszta belívekkel, hiánytalan, megőrzött, jó állapotban.
Különálló egyedi melléklet: A szerző, Bogdánfy Ödön gyászjelentését tartalmazó, 1944. március 16-ra datált, 15,5x10,5 cm nagyságú nyomtatvány, a hátlapon "Méltóságos Dr. Pekár Dezső urnak" szóló, felragasztott címzéssel és 1944. március 18-ra datált postai bélyegzéssel. A gyászértesítő címzettje: Pekár Dezső (1873-1953) geofizikus, egyetemi tanár, miniszteri tanácsos, a Geofizikai Intézet igazgatója, az Eötvös-féle torziós inga továbbfejlesztője.

A kötetek szerzője Bogdánfy Ödön (Torda, 1863. december 18. – Budapest, 1944. március 13.) vízépítő mérnök, egyetemi tanár. A budapesti Műegyetemen diplomázott 1885-ben, majd az erdélyi kultúr-mérnökségen és az Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal vízrajzi osztályán dolgozott. 1901-től a Műegyetem hidrológia magántanára, 1916-tól pedig címzetes rendkívüli tanára. 1911 és 1916 között a Vízügyi Közlemények szerkesztője volt. Jelentős a hidrológia és a hidrometeorológia terén végzett munkája, az ezzel kapcsolatos szakirodalmi fordításai. Nevéhez fűződik Magyarország első hidrológiai és csapadéktérképének elkészítése és a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának megszervezése."