2025. szept. 07., vasárnap
Külső online aukció

Régikönyvek.hu
Fair Partner ✔
3. Grafikai Online árverés

2021. 09. 28. kedd 15:00 - 2021. 10. 10. vasárnap 20:00

 
19.
tétel

Bálint Endre Jelek, emlékek, 1976

Bálint Endre Jelek, emlékek, 1976

47,2x48,2 cm. Monotípia, papír. J.b.k.: Bálint 76. Bálint Endre (1914 – 1986)1930-1934 között az Iparművészeti Iskolában folytatott művészeti stúdiumokat, majd Vaszary János magániskolájában és Aba-Novák Vilmosnál tanult. 1960:...

Archív tétel - A műtárgy már nem megvásárolható

Leütési árakat tartalmazó katalógus!

Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
  • saját katalógusba teszem
  •  megjegyzés írása
  •  üzenet az aukciósháznak
  • elküldöm ismerősnek
  • kinyomtatom ezt az oldalt
Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
üzenet az aukciósháznak

Ha a tétellel kapcsolatban nem talál valamilyen információt, részletet, kérdezze meg közvetlenül az aukciós háztól.


Kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon, hogy el tudja küldeni a tételt egy ismerősének.

belépés   regisztráció
19. tétel
Bálint Endre Jelek, emlékek, 1976
47,2x48,2 cm.
Monotípia, papír.
J.b.k.: Bálint 76.
Bálint Endre (1914 – 1986)
1930-1934 között az Iparművészeti Iskolában folytatott művészeti stúdiumokat, majd Vaszary János magániskolájában és Aba-Novák Vilmosnál tanult. 1960: Illusztrációs pályázat I. díj, Edinburgh; 1971: Grafikai Biennálé III. díj; 1972: In memoriam Bartók pályázat fődíja, Debrecen; UNESCO Nemzetek díja, Cagnes-sur-Mer; 1973: Grafikai Biennálé III. díja, Miskolc; 1973: érdemes művész; 1975: A Munka Érdemrend arany fokozata; 1982: kiváló művész; 1985: Kossuth-díj. 1957-1961 közötti párizsi tartózkodásától eltekintve Budapesten élt. Meggyőződéssel készült reklámgrafikusnak, csak grafikai tanulmányainak vége felé kezdett egyre szenvedélyesebben érdeklődni a festészet iránt. 1934-ben ismerkedett meg Vajda Lajossal, és barátsággá mélyülő kapcsolatuk megerősítette Bálintot festői törekvéseiben. Vajda Lajossal való találkozása és elmélyülő barátságuk fordította a reklámgrafikától a festészet felé. 1936-tól folyamatosan járt dolgozni Szentendrére, a Korniss Dezső és Vajda köré csoportosuló fiatal művészek közé. Bár már 1938-ban gyűjteményes kiállítást rendezett, 1945-ig terjedő pályafutását nehéz megítélni, mert festményeinek zömét sajátkezűleg semmisítette meg.1945-ben az Európai Iskola alapító tagja lett. 1947-ben, a második szürrealista kiállítás résztvevőjeként Párizsban járt. Az 50-es évekbeli rajzain – amelyeken elindul képi fantáziájának felszabadítása felé – egymásra montírozva már megjelennek későbbi jellegzetes motívumai: lófejes cégér, kerékforma, sváb és arab asszonyok képeinek fragmentumai (Falu éjjel, 1954). 1956 novemberében megválasztják a Magyar Képzőművészek Szövetségének titkárává, így közreműködik az 1957-es Tavaszi Tárlat megrendezésében, majd Párizsba utazik, négy évet töltött a francia fővárosban. 1958-ban az Edition Labergerie kiadásában jelent meg a Jeruzsálemi Biblia, melyhez több mint ezer illusztrációt készített. Édesapjához, Bálint Aladár műkritikushoz hasonlóan sokat publikált; cikkei fontos kordokumentumok, visszaemlékezései irodalmi értékűek.1959-től egymás után születnek jelentős festményei, köztük a Vándorlegény útrakél (1959), a Csodálatos halászat (1960), a Népligeti álom (1960), Itt már jártam valaha I-II. (1960). A szürrealizmus kései változatához sorolható műveken soha nem látott, belső tájakon a gyermekkor és a múlt nosztalgiával átitatott, ismerős emlékkép-töredékeinek sablonjai az álom és az emlékezés logikája szerint keverednek az ismeretlen, titokzatos, sokszor félelmet keltő figurációkkal, alakzatokkal, hogy egy elmondhatatlan történet szereplői legyenek. Párizsból hazatérve töretlenül folytatódik a megtalált képi világ építése. A 60-as évek végén, a 70-es évek elején az epikus jelleget felváltja a művész szimbólumértékű motívumainak felmutatása (Triptichon ikonosztáz, 1974). A megszokott, eredeti összefüggéseikből kiszakított, különös párbeszédet folytató elemek a főszereplői a festményeknél ironikusabb hangvételű montázsoknak (A lyuk mindenkié, 1959) és sokszor groteszkebb objekteknek is (Merde la chaise?). Több kötetben megjelentetett írásai, illetve visszaemlékezései a kor művészeti életére vonatkozó fontos források.

Forrás: Bálint Endre - artportal.hu