Virag Judit Gallery and Auction House

(7) Tavaszi aukció

Olaj, fa, 15x123 cm
Jelezve jobbra lent: Bálint és hátoldalon: Bálint 62

Kiállítva:
-Bálint Endre kiállítása, Modern Magyar Képtár, Pécs, 1971
-Bálint Endre kiállítása, Műcsarnok, Budapest, 1972
-Bálint Endre gyűjteményes kiállítása, Műcsarnok, Budapest, 1984

Reprodukálva:
-Román József: Bálint Endre, Budapest, 1980, 65. kép

Proveniencia:
-Szerb Antalné

Párizsi korszak

Bálint Endre 1957-ben legálisan, útlevéllel utazott Párizsba Justus Pál ajánlólevelével. Ekkor talán még maga sem sejtette, hogy a körülmények szerencsés összejátszásának köszönhetően öt évig maradhat majd Franciaországban. Ez az időszak pályájának egyik legaktívabb és legsikeresebb korszaka, ekkor vált igazán érett művésszé. Rengeteget festett és több párizsi kiállításra is lehetősége nyílott, az első komoly elismerést azonban egy grafikai munka hozta meg számára, a Jeruzsálemi Biblia. A megbízás elnyeréséhez ]Kiemel segítette hozzá, aki könyvkiadóként elsőként adott kisebb munkákat az állástalan magyar festőnek. A gyönyörű kiállítású biblia 1959-ben jelent meg az Édition Labergerie-nél Bálint közel 1250 színes és fekete-fehér grafikájával, s nem kisebb személyiség, mint Francois Mauriac írt róla elismerő hangú kritikát. Párizsi évei alatt Bálint egy komoly mecénásra is szert tett dr. Czitrom Pál személyében, aki korlátlan időre meghívta magához Epinay-surSeine-i házába koszt-kvártélyra. A nagylelkű vendéglátás és a grafikákért kapott honorárium végre meghozták a festő számára az elmélyült munkához szükséges anyagi biztonságot is.

Mesék felnőtteknek

Az anyagi és erkölcsi sikerek lehetővé tették t álint számára, hogy festőként éljen, de nyughatatlan természetén nem változtattak és magányát sem enyhítették. Nemcsak a címével önmagáért beszélő Honvágy, de a tündérmesébe illő Népligeti álom és a cizellált festőiségű Kiscelli múzeum is a távoli otthont idézi és korábbi korszakai emblematikus motívumaiból építkezik. A nosztalgia mégsem telepedett rá teljesen Bálint festészetére, új impulzusok is érték. A bibliáért kapott pénzen beutazta fél Európát Angliától Spanyolországig, s új motívumokkal gazdagította festői kincsestárát. Az utazások közötti időt többnyire Czitrom Pálnál töltötte, s az Epinay-surSeine-i ház pincéje és padlása is művészetének inspiráló forrásává vált. A pincéből felhozott régi Paris Match és Life számokból ollózta össze 1959-es brutálisan kemény fotómontázsait, a padláson talált fadarabok pedig hosszúkás formátumú, narratív képeinek váltak alapanyagává. Deszkákra festett horizontális képein az egymás mellé helyezett motívumok valamiféle titokzatos történet sejtelmét keltik a befogadóban: „... az az érzésem, hogy képeim hosszúkás formája alkalmas arra, hogy egy bizonyos anekdotikus kiterjedést realizáljon.Elmesélekvalamit a világból, álmaimról, vágyaimról.” (Bálintot idézi: Román, 1980, 113.)

Itt már jártam valaha

Bálint Endre három festményének is az Itt már jártam valaha címet adta. Az első kettő 1960-ban készült, a harmadik pedig a hátoldal tanúsága alapján 1962-ben. Az első kettőnél a keletkezés pontos körülményei is ismertek, a harmadiknál viszont csak valószínűsíteni tudjuk a párizsi keletkezést, illetve a '62-es datálást, mivel a szakirodalomban az 1960-as és az 1963-as évszám is előfordul. Az Itt már jártam valaha első változatát Bálint egy használaton kívüli ajtófélfára festette, a második változat pedig egy szemétre vetett rekamié egyik deszkájára készült. Könnyen lehet, hogy a két évvel későbbi harmadik variáns is az említett rekamiénak köszönheti létét. A három művet a nosztalgikus címadáson túl a motívumok sorolása és a hasonló formátum is összefűzi. Az Itt már jártam valaha III. a sorozat legabsztraktabb darabja, az emlékfoszlányok és montírozott motívumtöredékek közül egyetlen igazán figuratív elem emelkedik ki, a négy alakban is megfestett, emblematikus lófej, amely egy cégérnek köszönheti festői létét. „Gondolom még az sem lehetetlen, hogy egy életével elégedetlen, magányos ember ... kitalál magának egy jelbeszédet, hogy mégis valami torz kapcsolatot keressen önmaga és az emberek között és tolmácsnak használ fel egy lovacskát, másfelől egy - soha nem létezett és mégis elveszett - paradicsomi kert utáni nosztalgiájának ad kifejezési formát gyermekes szimbólumok formájában.” (Bálintot idézi: Passuth, 1968, 17.)

Hornyik Sándor