Virág Judit Galerie und Auktionhaus

(7) Tavaszi aukció

Olaj, vászon, 23,5x31 cm
Jelezve középen lent: C. Markó S.p.Ap. 1860

Reprodukálva:
-Pogány (Ő. Gáborné: ld. barkó Károly művei. Művészettörténeti tanulmányok, Budapest, 1957. 416. számon Ganymedes címen
-Dorotheum 1933.423. aukció, katalógus szám: 91.

Öregkori munkái

Id. Markó Károly életének utolsó esztendejében, noha látása ekkorra már erősen gyöngült és más betegségek is kínozták, még mindig folyamatosan dolgozik s Keleti Gusztáv szavaival élve „ ugyanazon költői derült alaphangulatot bámulatoskövetkezetességgel, egyúttal kifogyhatatlanul bő változatban tolmácsolja műveinek túlnyomószámában” (Keleti Gusztáv: Művészeti dolgozatok. Budapest, 1910.44.).
A Ganymedes elragadása című kisméretű képe is ebben az időszakban készült. Jellemző erre a korszakára életének utolsó esztendeire, ugyanúgy, mint alkotói tevékenységének elejére a kis méret, amelynek immár valószínűleg technikai okai voltak: szembetegsége nyilván megakadályozta abban, hogy továbbra is nagy vásznakat fessen saját stílusában, amelynek pedig egyik legfontosabb jellegzetessége az aprólékos, pontos, minden részletre kiterjedő kidolgozás volt. Stílusában, témaválasztásában egyébként lényeges változás nem észlelhető.

Markó realizmusa

A kép témájául választott Ganymedes a görög mitológia szerint Trósz királynak, Trója város állítólagos névadójának fia, a legszebb ifjú volt a világon. Zeusz szerelmes lett a szép ifjúba, ezért sastollakba öltözve elragadta őt a trójai síkságról, ahol menyasszonya várakozott rá és az Olümposzon az istenek pohárnokává tette őt (Iliász XX. 231-235.). Markónál a történet aktív mozzanata válik lényegessé, s noha rendszerint ragaszkodik az általa választott tematika minél pontosabb megjelenítéséhez, ezúttal eltekintett a trójai síkságtól s az eseményeket idealizált tájba helyezte. Ez az eszményi tájkép azonban kétségkívül valós természeti tanulmányokon alapul. Keleti Gusztáv már említett cikkében Markó realizmusáról fogalmazza meg gondolatait s különbséget téve a „fotográfia prózai élethűségével összevágó” illetve „ azon egészségesebb realizmus” között, amely a „ mesterkéletlen természetben lappangó költészetet fölibe helyezi az emberi „subjectivitás” még oly költői megnyilvánulásainak: a mely realizmus ennélfogva bizonyos tárgyilagosságot tételez föl a művészben s tőle pontos megfigyelést, költői fogékonyságot követel inkább” (46.) nos, Markót az utóbbihoz kapcsolja. Kétségtelen, hogy Markó Károly művein tükröződik a természetet fáradhatatlanul tanulmányozó művész igyekezete s jóllehet a mitológiai jelenettel „ízesített” tájrészlet inkább idealizáltnak tekinthető, mégis mindenkor érezhető mögötte a természethez való őszinte kötődés. Fennmaradt tájtanulmányai (MNG grafikai osztály gyűjteményében) is közvetlen természetszemléletről vallanak: könnyed, virtuóz, jó értelemben vett rutinos ujjgyakorlatok ezek, amelyek azonban mindenképpen a táj közvetlen tanulmányozásáról tanúskodnak.

Párhuzamok

Ezen a művön a staffázsalakok a földről az égbe emelkedtek, de a festő ismert oeuvre-jében az égboltnak az ábrázolt jelenet történéseibe való bevonása már korábban is előfordult: az 1835-ben festett Rhodopis cipője című művén szintén nagyobb madár száll tova (ez a mű több alkalommal is Ganymedes címen szerepel: Magyar biedermeier kiállítás, Műcsarnok 1937. kat. 497; BÁV 27. aukciója, 1972. kat. 202); de ugyanitt említhető a Krisztus keresztelése-képek közül az a változat, amelyen az égen kiterjesztett szátnyú angyal tekint alá jézusra és Jánosra.

(e. o.)