Központi Antique Book Shop

165. Könyvárverés

[Nagykároly], [1891. november 30.]. 1 folio + boríték.
„Igen érdekes dolgot közöl velem Félegyházy Gyula, mezőtúri gimnáziumi tanár: Ady Endrének egy versét küldte el, még pedig olyat, amely korábbi az irodalomtörténetben eddig ismert bármely Ady versnél. A költeményt […] a [nagykárolyi] negyedik gimnazista, a tizennégy éves Ady Endre írta. […]. Volt Adynak egy Juhász Endre nevű iskolatársa, annak a nevenapjára faragta az ifjonti zöngeményt. Juhász Endre megőrizte a verses üdvözletét, amelyet Ady postán küldött el neki. […] Mint vers természetesen nem vehető komolyan, van ma Magyarországon néhány száz negyedik gimnazista, aki irótollából ki tud csiholni ilyen alkalmi köszöntőt. […]. De mégis Ady Endre írta, a későbbi nagy költő, s az irodalomtörténetet érdekelheti, hogy a lángelme hogyan verselt tizennégy éves korában. Az adatok pontossága kedvéért még hozzáteszem, amit Félegyházy Gyula közöl velem, hogy a levélpapirost a gyerek Ady fogalmazási ívpapírból vágta ki. Kisalakú levélpapír, borítékja is megvan még. A borítékon három egykrajcáros bélyeg látható, a postai pecsét tisztán mutatja a ’Nagykároly 91. nov. 30.’ lebélyegzést. A cím: ’Nagyreményű Juhász Endre gym. V. oszt. tanulónak barátilag Helyben Gymnasium.’ Az érdekes kézirat özv. Juhász Endréné birtokában van.” A szenzációt Harsányi Zsolt író adja hírül a Pesti Hírlapban 1938 májusában. Ady Endre (1877-1919) tanulmányait az érmindszenti református elemi iskolában kezdte, s a szükséges különbözeti vizsgát követően, 1888-ban iratkozott be a nagykárolyi piarista gimnázium első osztályába. 1892-től a zilahi református gimnázium 5. osztályában folytatta tanulmányait. 1896-ban sikeres érettségi vizsgát tett s elindult a jogi tanulmányok, majd az újságírás útján, ami a nagyvárosokba – Debrecenbe, Budapestre, Nagyváradra – vezette. A gyermekkor és a diákévek emlékei – ahogy későbbi folytonos helyszínváltásai – jelentős szerepet játszanak Ady életművében, identitásának alapköveivé, verseinek, prózájának és publicisztikai írásainak állandóan visszatérő motívumaivá válnak. Ahogy maga Ady, úgy az irodalomtörténet is, önnön portréját és művészetének nagyobb paradigmaváltásait a térváltáshoz köti: „[…] 1890–91-ben már Nagykárolyban, a piaristák gimnáziumában írott lapot gyártottam néhányad-magammal. Okvetlenül más lelkű ember volnék különben, ha már falun ki nem cseréltetik velem a kálvinista iskolát a katolikussal. S ha a katolikus szerzetes-gimnázium után ismét rám nem borul egy ellenkező világ a zilahi református kollégiumban. Jeles diák voltam, eminens, sőt első eminens, szomorú családi emlékek, dolgok tartottak féken. De panaszok így is voltak reám, s mikor mint debreceni jogász beálltam egy újság redakciójába […]. Debrecenből […] Nagyváradra mentem újságírónak. Ez a nyugtalan, zsidós, intelligens város sok mindent átformált bennem, amit a falu, Nagykároly, Zilah és Debrecen, tehát a falu, formált meg.”
Autográf kézirat, restaurált.
(Harsányi Zsolt: Ady legelső verse. Pesti Hírlap, 1938. május 22./115. szám.) (Ady Endre: Önéletrajz. Nyugat, 1909. június 1.)
(„Valaki útravált...”: az úton lévő és kiútkereső Ady Endre, szerk. és összeáll. Boka László, Rózsafalvi Zsuzsanna, Budapest, OSZK - MMAK., 2019.)