Múzeum Antique Book Shop

Fair Partner ✔
38. árverés

Oedenburg [Sopron], 1859. Seyring & Hennicke [Adolf Reichard]. VIII+475 p.
Wachtel Dávid (1807-1872) orvosdoktor, orvosügyi tanácsos, egyetemi tanár. Orvosi tanulmányait Pesten végezte, ezután Temesvárott kincstári orvos lett, 1859-ben a soproni kerület orvosügyi előadója, később Heves vármegye főorvosa s végül 1861-ben a Pesti Egyetem általános kór- és gyógyszertani tanszékére neveztetett ki. Ezen minőségben 1870-71-ig, nyugdíjazásáig működött.
1839-től cikkei jelennek meg az Orvosi Tárban, a Magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban, stb. „A jó tollú, nagyszerű szervező orvos, aki nem csak a szakmában írt több lényeges munkát, hanem néhány újság szerkesztését is vállalta, majd az 1840-ben megindított „Temesvarer Wochenblattban” előbb mint szerkesztőségi tag, majd mint szerkesztő harsogó szavakkal tartotta ébren a kor demokrata vezéreszméit. A „Südungar” című radikális irányú politikai lapot 1848-ban szerkeszti. Ezt követte azután a „Zeitschrift für Naturund Heilkunde in Ungarn” című hetilap elindítása és azt 1850-ben kezdi szerkeszteni, de 1860-ban abba marad. Előbb 1855-ig Pesten a Landerer és Heckenast nyomdájában, majd ezután a soproni Reichard Adolfnál készül a kiadása. Ebben a lapban olyan neves személyek írtak, mint Balassa János, Bene Ferenc, Lenhossék József. […]A szabadságharc bukása után az elnyomó Bach-kormány helyes fürdőpolitikát folytatott akkor, amikor megbízta Wachtel Dávid orvost, az Országos Orvosi Tanács tagját, a Helytartóság soproni osztályának egészségügyi előadóját, hogy vizsgálja meg a gyógyforrások kihasználtságát az országban. Ekkor még a soproni kerület orvosügyi előadója és két év alatt beutazta és összeállította az egész Kárpát-medencét melynek ásványvizeiről, fürdőiről igen lehangoló képet festett. Megállapította, hogy a szomszédos országokhoz viszonyítva nagymértékben elmaradtunk, pedig „minden bizonnyal már régóta a nemzeti jólét legjelentősebb tényezői” lehetnénk forrásaink száma és minősége alapján.
Wachtel Dávid életműve a 475 oldalas Ungarns Kurorte und Mineralquellen, […] A monográfiát egy 5 és féloldalas előszó vezeti be, s ebben méltatja Kitaibel Pál és Lengyel Dániel munkáját, amely a gyógyforrásokat és a fürdőket ismerteti a Zeitschrift für Natur und Heilkunde in Ungarn című lapban. Ezután ugyancsak egy hosszú bevezető következik, majd a megyénként feldolgozott anyagon belül az egyes helységek, az ott előforduló források, néhol kutak, leginkább a legújabb vegyelemzésekkel kiegészítve. Megadja a víz fajsúlyát, az ezer súlyegységre eső szilárd ásványi anyagot, a víz hőmérsékletét Reaumurfokban és gyógyászati használhatóságát. […] Külön irodalomjegyzéket nem használ, [...] Egyedül helységnév-mutatót állított össze, […] A kötet 567 forráshely felsorolásával fejeződik be […], de ebből 302 olyan, amelynél a részletes környezet, a források száma, vegyi jellege általában hiányzik. Ezeknek egy része, különösen a Kárpátalján úgy jelenik meg, hogy kerületeket különböztet meg, s ott sorolja fel kevés ismertetéssel az egyes előfordulásokat. […] Minden bizonnyal a rendkívül sok forrás miatt választotta ezt a megoldást ezen a területen, ellenkező esetben talán kétkötetes monográfiát is kellett volna írnia. A legjelentősebb orvosok és gyógyszerészek nevét megtudhatjuk az elemzésekből: Ilyenek pl. Wilhelm Wüntzler, Ludwig Sigmund, prof. Ludwig Tognio, Winterl József Jakab, Kitaibel Pál, Molnár János, M. Nendtvich, prof. Oesterreicher M. J., Wagner Daniel, Say Móric, Carl. Hauer, prof. Ragsky és még sokan mások. A pesti egyetem orvoskarának 1863-ban 15 tagja között Balassa Jánost, Semmelweis Ignácot, Linzbauer Ferencet, Sauer Ignácot, Wachtel Dávidot is ott találjuk./Dr. Dobos Irma: Wachtel Dávid (1807-1872)/Italipar.hu/2009.
Modern, aranyozott gerincű félvászon kötésben, az eredeti első borító bekötve.