Múzeum Antikvárium

Fair Partner ✔
38. árverés

[A lovagok ama tornajátékának a mely királyi urunk I. Ferencz József felséges szine előtt - székvárosban, Budapesten, az Urnak 1902-dik esztendejében, Szent Pünkösdnek ünnepén - legmagasabb királyi házának herczegnői, herczegei, magyar nemességének urasszonyai, hajadonai és daliái vivtak s melyet e foliánsban Olgyay Ferencz, Zombory Lajos és Markó Ernő képírók, nemkülönben gróf Vay Sándor, Gegely István és Rexa Dezső krónikások segedelmével örök emlékezetül ad - -.]
(Bp. 1902. Szalon Ujság.) [1 t. (díszcímlap, chromolith., színes) [38] (három nyelvű bevezető)+66 t. (ebből 45 színezett)]. Példányunkból sajnos hiányzik a díszcímlap és a három nyelvű bevezető 13 levele, összesen a 67 tábla van meg. Az első néhány tábla széle kissé sérült. Magyar, német és francia nyelvű trilingvis.
A lovastornát a Klotild-Szeretetház javára tartják a Tattersallban [Nemzeti Lovarda] 1902 május 16-án és 17-én. Védnök: Ottó kir. herceg. Elnökök: gróf Andrássy Tivadarné, Batthyány Lajos gróf. Az eseményt megörökítő reprezentatív kiállítású emlékkönyv bizonyára nagyon kis példányszámban jelent meg, vélhetően a tornán résztvevők kaptak (vásároltak?) egy-egy példányt. Azonban, mivel valószínűleg igen nagy felhajtással járt az esemény, a szélesebb rétegek és a nézőközönség számára megjelent egy szerényebb kivitelű, programfüzetként is használt kiadvány. Erről így ír a korabeli sajtó:„Lovagjáték a Hunyadiak korából. [Bp.], 1902. (Franklin-Társulat ny.) 1 t. (címkép)+47+[1] p.+12 t. Oldalszámozáson belül számos szövegközti illusztrációval, két aranyozott szövegoldallal] Ez a czíme annak a díszes és ízléses kiállítású könyvnek, mely a Klotild-szeretetház javára tartott pompás tornajátékhoz programm gyanánt jelent meg s ezen kívül történeti tájékoztatóval is el van látva, s a daliás idők vitézi játékait ismerteti. A történeti részt Zilahi Kiss Béla írta. […] A régi, históriai képek mellett a mostani ünnepi játék közreműködőiről is számos képet közöl. A kiállítás stílje a Franklin-Társulat nyomdájának művészi képességét dicséri. A nyomás minél korhűbb igyekezett lenni, betűi egykorú kódexbetűk és a XV. században divatos folyóírás, a betűket egyenesen a könyv számára metszették.”/Vasárnapi Ujság 1902, 339. o.
A Nemzeti Lovarda „beceneve”, hasonlóan más európai lovas létesítményekhez, Richard Tattersall 18. századi legendás angol lókereskedő nevéből ered, mert mintegy védjegyként, a pestiek csak „Tattersall”-ként kezdték emlegetni.
Kiadói, egészpergamen kötéstáblába illesztett (bekötetlen) levelekkel, díszes záró-csattal, a kötéstáblán festett címerrajzzal.