Központi Antikvárium

165. Könyvárverés

Visolban, 1590. Nyomtattatott Mantskovit Balint altal.
[8] + 686 + [1] + 275 + 232 [recte 236]lev.
Szent Biblia, az az Istennec O es Wy testamentumanac prophétác es apostoloc által meg iratott szent könyuei. Magyar nyelwre fordittatott egészlen és wijonnan Az Istennec Magyar országban való Anya szent Egyházánac épülésére Visolban, 1590. Nyomtattatott Mantskovit Balint altal. Példányunk szinte kizárólag az Ószövetséget tartalmazza. Hiányzik az első nyolc számozatlan levél és az első ószövetségi rész első negyvenhárom levele. A 44. levélnek csak kis része maradt fenn, a 45. levél hiányzik, a 46. levél szintén erősen szöveghiányos. Hiányoznak még az 51-52. és az 55-56. levelek. Az 536. levélen komoly szöveghiány, az utána következő két levél (mindkettő 537. számozással) hiányzik. A második ószövetségi rész címlapja tévesen az Újszövetség címlapjaként van bekötve, az Újszövetség címlapja hiányzik. Az Újszövetség nagyrészt hiányzik, a 236 levélből csak az első 20 levél található meg példányunkban, a 20. levélen kis szöveghiánnyal. A Károli-féle fordítás többé-kevésbé átdolgozott kiadásai évszázadokon keresztül a legolvasottabb magyar könyvek közé tartoztak, és a magyar nyelv alakulásában is igen jelentős szerepet játszottak. A magyar nyelvű Szentírás iránti igény már jóval a reformáció elterjedése előtt jelentkezett. 1436 és 1439 között készült Biblia kiadások az ún. huszita-Biblia, amely elveszett, de három kódexünk is őriz belőle töredékeket. Károli — eredeti nevén Radicsics Gáspár (c.1529-1591) — Nagykárolyban született. Brassóban, majd Wittenbergben, a reformáció fellegvárában tanult. Ifjúkorától foglalkoztatta a bibliafordítás kérdése, gönci beiktatására készített „Két könyvé”-ben (1563) már több Szentírás-részletet közölt saját fordításában. 1563-tól haláláig Göncön működött lelkészként, itt fordította le a teljes Szentírást. A szöveg nyelvészeti elemzése alapján legalább három segítőtársa volt, de az Újtestamentumot valószínűleg teljesen egyedül fordította. E segítők személye ismeretlen, de Thúri Mátyás abaújszántói, valamint Paksi Cormaeus Mihály szepsi lelkész közreműködése erősen valószínűsíthető. Rajtuk kívül Ceglédi János vizsolyi prédikátor, Pelei János gönci tanító és Károlyi öccse, Miklós nyújthattak — inkább csak gyakorlati — segítséget. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy az elkészült fejezeteket a gyermek Szenczi Molnár Albert vitte naponta gyalogszerrel Göncről Vizsolyba, a nyomtatás helyszínére. A Bibliát kiadó, feltehetően lengyel származású Mantskovit Bálint (latinosan Valentinus Farinola) Bornemissza Péter műhelyében dolgozott, majd annak halála után Galgócra költözött a mester hátrahagyott készletével. Több jel mutat arra, hogy Mantskovitot már jóval 1588 előtt megkeresték a Biblia ügyében. Valószínű, hogy a nyomdai előkészületek nagy része, így a betűöntés is Galgócon történt. Mantskovit 1588 első felében még Galgócon dolgozott, de 1589. február 1-jén már Vizsolyban nyomtatta a Bibliát. Vizsoly több szempontból is alkalmas hely volt: Gönchöz közel van, míg Bécstől megfelelően messze, emellett a nagyhatalmú protestáns Rákóczi család oltalma nyugodt körülményeket biztosított a munkához. A kiadás fő támogatói kezdetben Mágocsy Gáspár és András voltak, majd haláluk után Rákóczi Zsigmond vált a vállalkozás fő patrónusává. Németországból hozattak betűket, Lengyelországból pedig a papírt. Sokáig élt az a legenda, hogy a nyomtatás a vizsolyi templom sekrestyéjében folyt egy sajtón, de ez képtelenség lett volna. Valójában az emeletes Rákóczi-kastélyban alakítottak ki helyet a munkálatokhoz. A nyomtatás 1590. július 20-án fejeződött be, vagyis másfél évet vett igénybe. Ehhez feltehetően négy sajtóra volt szükség, amelyekkel Vizsoly az akkori magyar műhelyek közül kimagaslott. Bár viszonylag sok példánya maradt fenn napjainkig, népszerűsége és használtsága miatt ezek nagy része nagyon hiányos.
A könyvet az 1980-as években restaurálták, az összes lap laminálva van, de a restauráció félbemaradt. A könyvtest újrakötve, bordákra fűzve, kötéstáblái nincsenek