Központi Antiquariat

165. Könyvárverés

Amuletum, : az az: Roevid és szuekséges oktatás a’ Doeg-halálról, / szereztetet Weber Janostol Eperjesi Patikariustól
Bártfa, 1645. Klösz Jakab.
1 t. (a szerző kihajtható rézmetszete 35,4×22,3 cm.) + [12]p. + 1 (kihajt. index) + 144 + [2]p.
Weber János (1612k. – 1683k.) korának híres orvosa, gyógyszerésze. Orvosi pályafutása mellett híres kacskaringós közéleti szerepvállalásairól is. Több alkalommal is Eperjes város bírája, 1663- ban megkapta a magyar nemességet. Az eredetileg evangélikus Weber részt vett a Wesselényiféle összeesküvésben, ami miatt a császári törvényszék 1670-ben elfogatta, s bár nem találtak ellene bizonyítékot, a bécsi bíróság csupán 1675-ben bocsátotta szabadon. Ekkor katolizált, majd a Thököly-felkelés után ismét evangélikus lett. A messze földön elismert gyógyszerész 1645-ben nyitott Eperjesen gyógyszertárat. Német tartományokból is érkeztek hozzá gyógyszerészlegények, de a korszak főnemesei körében is nagyra becsült volt, többek között ő volt Wesselényi Ferenc és Széchy Mária orvosa is. Jelen tételünk a fiatal Weber első könyve: 1644–1645-ben, a Magyarországon dühöngő pestis idején írta a szakkönyvként és kézikönyvként forgatható „Amuletum…”-ot. Először 1644-ben jelent meg németül, majd 1645-ben magyarul és ugyanebben az évben biblikus cseh nyelven is. Ebben több mint 100 oldalon tárgyalja a pestis természetét, megelőzését és gyógyításának módjait. A higiénia, a város tisztán tartása és a karantén fontossága mellett érvelő Weber a galenusi gyógyítás elveit követte: a levegő megtisztítását, az izzasztást és az érvágást tekintette a pestis hatékony kezelésének.
A kötet elejére beragasztott, kihajtható metszet Weber képmása saját, „Lectio principum” című, Lőcsén, 1665-ben megjelent munkájából származik, nem a mű része. Sötét tónusú, erős lenyomat, bal szélén kis szakadással. Az alatta levő vers bírónak és orvosnak nevezi, a körirat gyógyszerésznek mondja. A képet valószínűleg Hiebner János eperjesi rézmetsző készítette. Hátulján a neves forrás és könyvgyűjtő, Dobai Székely Sámuel bejegyzése 1764. április 21-i keltezésű. E szerint a kötetet a debreceni patika vezető gyógyszerészének, vérrokonának és testvérének nevezett, a szintén műgyűjtő Kazzay Sámuelnek (1710-1797) küldte.
Rendkívül becses és ritka munka. Magyarországon az RMNY szerint mindössze két teljes példánya található közgyűjteményben. (RMNY 2095, Magyary-Kossa III. 363-365p.)
Egykorú, zöldre festett, kopottas pergamenkötésben.
RMK I. 767