Központi Antiquariat

164. Könyvárverés

[Lipcse] Párisban, 1844. Amyot.
83p. Első kiadás.
Táncsics Mihály (1799–1884) műve 1844-ben jelent meg először Lipcsében, a szervek megtévesztésére Párizst tüntették fel a címlapon. A második kiadás – a szerző tudta nélküli – Hamburgban jelent meg London, Paternoster Row megjelöléssel 1846-ban.
„A röpirat nagy zajt ütött – kivált azon részekben, hol nem szeretik a szabadot.” Táncsicsot végül egy másik műve miatt fogták perbe, de a kortársak sajtófogolynak tekintették annak ellenére, hogy nem volt sajtótörvény, tehát sajtóvétség miatt elítélt rab sem lehetett volna. Nem is szó szerint kell érteni a mű címét, hanem Táncsics szavaival: „Míg és ahol cenzúra van, addig s ott teljes szabadság nem létezik. Aki pedig hiszi, hogy van, fogalma sincs a szabadságról.” Tehát Táncsics szerint cenzúra az, amely fogva tartja az országot és benne az embereket. Kis kötete 14 rövid fejezetre tagolódik. A könyv fejezeteinek címei: „Előszó”, „Bevezetés”, „A cenzúra története”, „Az embernek természetében van közlekedni”, „Az embernek tökéletesülnie kell”, „A cenzúra legnagyobb bűn”, „Szózatok a sajtószabadság mellett s a cenzúra ellen”, „Lehet-e mégis eset, ahol a cenzúra üdvös?”, „Mit mond a józan ész a sajtóról?”, „Hivatalbéliek, tisztviselők falun úgymint városban”, „A szabad sajtó minden általa történt hibát maga meg is orvosol”, „A szabad sajtó nem is véthet”, „Sajtótörvénynek a józan ész szerint nem lehet helye”, „Végszó”. A munka nyomtatott példányait ezekért a gondolatokért erősen üldözték a hatóságok és a legtöbb példányt elkobozták, éppen ezért igazi ritkaságnak tekinthető.
Kiadói papírban.