Központi Antique Book Shop

164. Könyvárverés

[Paris], 1821. Nicolaus Eligius Lemaire.
[2] + XXIV + 688 +[2]p.
Jelen kötet Kazinczy Ferenc, majd fia, a francia, angol és görög írókat szintén előszeretettel fordító Kazinczy Emil (1811–1890), végül pedig Ernst Lajos (1872–1937) műgyűjtő, mecénás, múzeumalapító, kormányfőtanácsos tulajdonát képezte. Kazinczy a kötetet Kornis Mihálytól (1796–1835) a korszak egyik jelentős erdélyi magyar publicistájától, politikusától, közeli barátjától kapta. Kornis Mihályt Buczy Emil mutatta be a nyelvújítónak. A nevelő és a tanítvány Zsibón látogatta meg a Wesselényi Miklósnál vendégeskedő széphalmi mestert. Az ifjú Kornis egyből szimpatikus lett Kazinczynak: „Gróf Kornis Mihály 20 esztendős ifjú, a’ legszerényebb a’ kit képzelhetsz, ’s feje tiszta minden bolondságtól, ’s lángol tanulni.” Ezt követően szoros barátságot kötöttek, Kazinczy még egy költeményt is írt Kornis apja halálának alkalmából (Gróf Kornis Mihályhoz, 1821). Levelezésük és kapcsolattartásuk dokumentumai azonban csak nagyon korlátozott számban maradtak fent, jelenleg három Kazinczy levelet ismerünk, amelyeket Kornisnak címzett, illetve több alkalommal Kazinczy csupán közvetve, említés szintjén küldi jókívánságait a grófnak. A legutolsó ismert levél keltezése 1820 szeptembere, tehát az itt található 1824-es bejegyzés a legkésőbbi közvetlen bizonyíték kapcsolatukra.
Caius Sallustius Crispus különösen közel állt Kazinczyhoz: „erős, méltóságos és szép nyelvezettel cikornyás, makacs ízléssel megválogatott” szavakkal megeleveníteni tudó művészete - ahogy azt a fordítója, Kazinczy jellemezte - máig nagy hatással bír. Kazinczy, akinek Sallustius már iskolaévei alatt egyik legkedvesebb írója volt, közel harmincöt évet dolgozott a fordításán, élete legkedvesebb munkájának nevezve azt. Beszerzi a különböző kiadásokat, a német, francia, olasz és spanyol műfordításokat, tanulmányokat olvas hozzá, a szöveghez kommentárt készít s munkáját folyamatosan „gyalulgatja”, ahogy Sallustius a magáét – egészen haláláig.
Poss.: “Kazinczy Ferencznek örökös barátsága és tisztelete jeléül küldi szerető barátja és tisztelője Kornis Mihály. Bécsben, Martius 7-ikén”. „Vettem Gróf Kornis Mihály Úrtól Széphalmon Június 30 d. 1824. Kazinczy Ferencz” A szennycímlapon Ernst Lajos pecsétjével. Ernst katalógusában a 3586. tétel.
Másik possesori bejegyzés: “Kazinczy Emilé”
Az utolsó, vákát lapon beragasztott papírlapon Kazinczy kezétől származó német nyelvű tintás szöveg Sallutiusról, valamint a XVI. századtól kezdve különféle kiadásainak listája.
Aranyozott gerincű bordázott félbőr kötés, gerincén aranyozott címke. Az utolsó két lap kissé elvált a könyvtesttől.