Régikönyvek.hu

Fair Partner ✔
7. Grafikai Online árverés

Méret: 19x14 cm.
Keretméret: 45x34 cm.
Heliogravür, papír.
Jelezve a dúcon: Zichy.
Liebe album lapjai.

Zichy Mihály 1827-ben született az ősi Zichy-családban, apja Deák Ferenccel is barátságot ápolt. Festő, grafikus, a mesterséget Bécsben tanulta. Képei naivan romantikus, idealizáló stílusúak, gyönyörű részletgazdagság és erős drámaiság jellemző rájuk.
1847-ben került bécsi mestere ajánlásával Szentpétervárra a cári udvarba, ahol rajzot tanított Ilona nagyhercegnő lányának. A cári család életének minden mozzanatát megörökítette. A cár elleni merénylet harására a 60-as években hazajött, de 1869-ben újra szerződést kötött a cárral, 1874-ig mintegy 500 képet festett itt. Ezután pár évig Párizsban élt. Zichy sok arisztokrata portréját készítette el, többek között Batthyány Lajos arcképét, megfestette a spanyol inkvizíció borzalmait, illusztrálta Az ember tragédiáját, Arany János balladáit, Petőfi Sándor költeményeit, Lermontov, Gogol és Puskin műveit is. Az orosz cári udvar festőjeként több száz megrendelt festményt és grafikát készített, és a cári család „belső használatra” erotikus rajzokat is rendelt tőle.
A korszak meglehetősen prűd volt az erotikus ábrázolások terén - meztelenség főleg antik tárgyú képeken lehetett csak, így Zichy is számos mitologikus jelenetet készített, több esetben csak azért, hogy pucér testrészeket rajzolhasson.
Zichy pajzán képein elsősorban a francia rokokó hatása érződik, például Jean-Honoré Fragonard és François Boucher képei, Zichy maga is hivatkozik rájuk egy levelében. A szerelem művészetét bemutató rajzainak száma 160-ra tehető, de a kiadatásukkal a cenzúra miatt sokáig kellett várni. 1895-ben viszont megjelent Breviarium eroticum című kötete 58 képpel. Később 16 év múlva, (a halála után), 1911-ben Lipcsében kiadták erotikus képeinek gyűjteményét, Liebe (L'Amour) címmel. A német nyelvű mappa 40 számozott heliogravürt tartalmazott. Első kiadása, limitált kiadás volt 300-ig számozva. A válogatást először 1913-ban állították ki a budapesti Nemzeti Szalonban.
„Nem a tárgyban fekszik a botránkoztató, hanem a módban, ahogyan előadva van – írja erotikus képeiről a festő.
A heliogravür, heliográfia, fénykarc, fényvéset néven is szerepel, 150 éve kezdték használni. Felfedezéséhez ismerni kellett már az aquatinta módszerét, W.H. Fox Talbot photoglypti eljárását és a vaskloridos maratás technikáját. Nyomóformája rézlemezre olvasztott aszfaltpor, arra felvitt pigmentkép. Mélynyomású eljárás. Képzőművészeti és minőségi, exkluzív reprodukciókhoz használták albumokban, könyvekben. A fotómechanikai sokszorosítás egyik legszebb módja, 1880-1930-ig."