Virág Judit Galerie und Auktionhaus

(5) Tavaszi aukció

Pasztell, papír, 60x44 cm
Jelzés nélkül

Reprodukálva:
-Mándy Stefánia: Vajda Lajos. Budapest, 1964.3 kép /a művész özvegyének tulajdonaként/

Vajda Lajos művészetében a maszk először 1934-ben tűnik fel egy csendélet részeként. Vajda ekkor számos műtermi csendéletet rajzolt és festett, s ezek egyike a Gipszmaszkos csendélet korsóval. Ekkor még művészetében a maszk csupán egy tárgy, nem bír tágabb jelentéssel, nem fontosabb a többi csendéleti motívumnál. 1936-ban a maszk már közelebb kerül későbbi testvéreihez, amikor az ikon meghatározójává válik. Maszkos ikon az egyik festmény címe, amit egy év múlva a Házak maszkkal című rajz követ. Egyre gyakoribb motívummá válik a maszk. 1937-ben még csak konkrét táji elemekkel kerül párba, mint szomorúfűzzel, feszülettel, kapuval, de 1938-ban már elvontabb társakra akad és önállósul. Az 1938-as maszkos kompozíciók közül néhány: Indián maszk, Szivárványmaszk, Holdmaszk, Szürke sokszemű maszk, Indiános állatmaszk, Maszk holddal, Óriás tájmaszk, Virágmaszk, Zöld bohócmaszk, Maszk fehér kontúrral, Profilmaszk két szemmel, Maszk kis emberfejjel, Fintorgó maszk, Maszk két ablakkal, Tüskés maszk, Maszk belső tájjal. Számszerűleg 1938-ról az mondható, hogy az akkor készült 81 műből 26 a maszk. Ha ehhez még azokat a műveket is hozzászámoljuk, amelyeken szörnyfejek, múmiaformák, bábok, vagy negatív arcok szerepelnek, egyértelmű, hogy ebben az évben ez a képcímeivel is sokatmondó maszkművészet a domináns. Még 1939-ben is született egy-egy ilyen mű, mint a Maszkos kompozíció, a Szárnyas maszk, a Kavicsmaszk, a Rákmaszk és a Maszktáj létramotívummal, de ekkor Vajda már inkább folyondárokat, formaszövedékeket rajzolt, folytatva ezt a sort 1940-ben gyökérképeivel, örvénylő formáival, ijesztő vízi lényeivel és démonaival.
A maszk a magyar kultikus népművészetben gyakran előforduló motívum. A népi kultúra egy közmondást is szentel neki. "Ismerlek, szép maszk" - mondjuk, ha tudatni kívánjuk valakivel, hogy pontosan tudjuk mennyit ér, milyen, hiába akarja kedvező színben feltüntetni magát. A maszk egyik szinonimája az álarc, amelyet két szólásunk hasonló jelentéstartalommal használ fel. "Lerántja valakinek az álarcát", aki leleplez valakit és "üres, mint az álarc" az, akinek nincsenek belső értékei. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára is egyenlőségjelet tesz az 1550-től használatos álarc szó és az 1792-től ismert maszk szó közé. A szótár a hamis, nem valódi arc - minta színész kikészítéssel és parókával megvál- toztatott külseje és a halott arcáról készített gipszmásolat -jelentés mellé "a nem létező test"-ét is fölsorolja. A képzőművészetben inkább az emberi és állati arc stilizált plasztikai ábrázolásaként tartják számon, és főleg az iparművészet és a szobrászat területén (medúza és szatírmaszkok) találni rá példát. A 20. századi festészet gyakori témája is, ami a primitív művészetek felé fordulás eredménye. Vajda Párizsban számos néger vagy indián maszkot láthatott. Hazai művészetünknek számos maszk-ábrázolás a része, gondoljunk Aba-Novák Vilmos, Ámos Imre és Szin György festményeire. Nem lehet véletlen, hogy ez a motívum itthon a "sötét idők" ámosi megfogalmazása idején válik hangsúlyossá. Vajda maszkjainak legtöbbje az első zsidótörvény születése évében keletkezett.
Vajda Lajos maszkjai félelmetesek. Fintorognak, vicsorítanak, fenyegető ábrázatukkal ijesztenek a világra. Nem is arcok ezek, inkább démoni pofák. Ősi félelmek fogalmazódnak meg bennük, borzalom és szorongás, ami megöl, ha menekülünk előle. Szembe kell vele szállni - vallja a művész -és képekben rögzíti a szörnyet, mert így letörheti erejét, megszüntetheti hatalmát.
Mezei Árpád így jellemzi a vajdai maszkok világát: A maszkra redukált alak nem adja fel az univerzális létre törekvést. ( .. ) a maszkban a kozmosz belülre kerül. A maszk ugyanakkor átlátszó, nyílásai mindkét irányba nyitnak utat. A maszk mögötti én kilát, és kívülről is hozzáférhető." (Zalaegerszeg, 40.) Vajda ehhez az igaz énhez kíván eljutni, hogy visszahozhassa a világ még szépen maradt részébe, aminek létét festményein, mint ezen a Vajda Júlia és családja által megőrzött pasztellképen is, a gyengéd színvilággal is bizonyít.

M. V.