Antikvárium.hu Kft.

Az Antikvarium.hu 11. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

Budapest, 1923, Genius Könyvkiadó Rt. (Világosság Könyvnyomda rt.), 240 p.
Tóth Árpád, Babits Mihály és Szabó Lőrinc által dedikált példány. Nagy Irók-Nagy Irások második sorozat VI. A sorozatot szerkeszti: Bálint Lajos.
Romlás virágai. Írta: Charles Baudelaire. Fordította: Babits Mihály, Szabó Lőrinc és Tóth Árpád.
A francia költő korszakos kötete 1857-ben jelent meg, és rögtön ki is váltotta hatását: Baudelaire-t beperelték vallás és közerkölcs elleni vétség miatt. A vihar elcsendesülésével, de nem függetlenül tőle, Baudelaire később világirodalmi elismertségre tett szert, elsősorban ezzel a kötetével. Éppen ezért Magyarországon a versek, majd azok gyarapodó magyar fordításai kezdetben szintén ellenállást váltottak ki, majd meghatározó hatással bírtak a századelőn éppen az akkor formálódó új magyar irodalomra, elsősorban a Nyugat első generációjának költőire.
Nem véletlen, hogy például Ady Endrének is volt saját példánya belőle – fordított is a versekből. Ő írta le e kapcsán az életérzést: „Baudelaire-t fordítani, jól fordítani, azután meghalni, pompás program.” Többen is kísérletet tettek a kötet önálló lefordítására, végül azonban három jeles költő-műfordító együtt vállalkozott a mű magyarra való átültetésére: Babits Mihály, Szabó Lőrinc és Tóth Árpád. Külön-külön is mindhárman a magyar műfordítás-történet élvonalába tartoznak, a közösen jegyzett Baudelaire-kötettel viszont a magyar fordításirodalom olyan csúcsteljesítménye jött létre általuk, mint Arany János Hamlet-, vagy Babits Dante-magyarítása.
A magyar fordítás népszerűségére jellemző, hogy a mű még ugyanabban az évben több kiadásban és több kötésváltozatban is megjelent. Ez a változat 300 számozott példányban is készült, ez számozatlan – talán Szabó Lőrinc át is húzta hullámos vonallal a szám helyét –, viszont névre szólóan dedikált, mindhárom fordító aláírásával:

„1923 III/29. Kemény Simonnak szeretettel: Babits Mihály / Tóth Árpád / Szabó Lőrinc”

Az utólag beszúrt keltezés és a dedikáció megszövegezése Tóth Árpádé, címzettje pedig maga is jegyzett alkotó.
Kemény Simon (1882–1945): költő, író, újságíró a Nyugat első nemzedékéhez tartozott (akárcsak Babits vagy Tóth), viszont ő maga nem szerette egyik irodalmi csoportosuláshoz sorolni magát. Budapesten volt újságíró, szerkesztő, első verseskötete a Lamentációk címmel 1909-ben jelent meg a Nyugat kiadásában. Valódi dekadens költőként indult – nem véletlen, hogy Karinthy Frigyes paródiát is írt róla az Így írtok tiben –, hangja később letisztult. A holokauszt áldozata lett, 1945 elején nyilasok lőtték le saját – lebombázott – házának kertjében.
A kötet ebben a formában valódi ritkaság, igazi gyűjtői darab: csak számozott példányokkal viszonylag gyakrabban lehet találkozni aukciókon, aláírt és számozott változattal már ritkábban, viszont a három fordító által névre szólóan dedikált példány az utóbbi időkben nem fordult elő árveréseken, hosszú évek óta ez az egyetlen.

A kötetet nyomtatta a Világosság Könyvnyomda rt. A kötéseket Gottermayer Nándor készítette.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány megerősített, díszkeretezéssel ellátott, feliratozott címfedéllel, feliratozott könyvgerinccel, kissé sérült, foltos hátlappal sérült előzéklapokkal, hiánytalan állapotban.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - szegedi irodalomtörténész - munkája.