54. item
A tétel megtekinthető az Artiva Gallery honlapján is:
Tóth István: Boszorkánytánc
Technika: fotó, keretezve
Méret: 18,5 x 28 cm
Szignálva balra lent
Reprodukálva a Tóth István című könyv 54. oldalán
Tóth István (1923 – 2016.) magyar fotóművész
Képei (több mint 350) négy évtizedes alkotó időszakában 52 ország, több mint 2200 kiállításán szerepeltek.
A mentor, Haller Frigyes szigorú kritikusa volt a fiatal művészjelöltnek, száz felvétele közül csak egyet tartott említésre méltónak, ugyanakkor a lektorálásra átadott kollekción megjegyezte, hogy tehetségesnek tartja Tóth Istvánt. Haller teremtette meg a külföldi kiállításokon való megjelenés lehetőségét. 1948-ban átadott egy jelentkezési lapot, amely a Bordeaux-i kiállításra szólt, a beküldött alkotások mindegyike "falra" került. Alkotói időszakát három csoportba tematizálta.
1. Pillanatok: A művész általános emberi problémák bemutatása mellett, emberi sorsokat és tragédiákat is ábrázolt. Az Ilyen az élet című, nagyon sikeres művének modelljét, húsz év múlva kereste fel újra. A találkozás produktuma a Nehéz út volt című alkotás. Ez a kompozíció sikeresebb lett, mint a húsz évvel korábbi. A teljesség igénye nélkül, néhány további alkotás címe: Vetélkedés vége, Gyűlölködő, Találkozás, Öregek, Magány, Alkony, Szolgálatban, Festők paradicsoma, Alvó babák és folytathatnánk tovább a sort. Ennek a korszakának fontos, meghatározó témája volt a cigányság. A Fotó című szaklap közölt először válogatást ebből a sorozatból. Nem övezte elismerés az újszerű, bátor témaválasztást. Ez nem lehetett véletlen, hiszen csak évekkel később, 1961-ben jelent meg a cigányságról szóló párthatározat. Ezt követően már nem számított tabunak a cigányok fotografálása.Néhány cím ebből a sorozatból: Öreg cigány, Utolsó tavasz, Kitagadottak, Cigánysor, Cigányélet, Cigányaszony.
2. Kortársak: 1970-ben a The Photographic Society of New York éves ranglistáján, Európában az első, a világranglistán a tizenkilencedik helyet foglalta el. Ebben az időben határozta el, hogy váltania kell. Az irányt Székely Aladár, Ady Endre portréja határozta meg. Figyelme a kortárs művészekre terelődött. Először Czóbel Bélát, kereste fel, majd Barcsay Jenő következett. A festőóriások mellett az "író-költőfejedelmek" lakásán is kopogtatott. Nem könnyen, de lencsevégre került -többek között- Illyés Gyula és Déry Tibor is. A szintén ceglédi lokálpatrióta Patkós Irma portréi is nagy sikert arattak.
3. Gyermekkorom emlékei: Idézet C. Fehér Ferenc könyvéből: „ A Gyermekkorom emlékeibe majdnem beletört a bicskám. Említettem már szegény nagyapámat, aki mindig kivitt a kaszálóra. A nagy fűben hemperegtem, a távolban csodálatos, vakító fehér tanyafalak, amelyek mélyreható emléket hagytak bennem.Elhatároztam, hogy mindezt megörökítem... Végül is rengeteg időt szenteltem erre a ciklusra. Csak közben megváltozott a világ. A szép kis tanyák többnyire eltűntek. Egy-egy udvaron, ahová bementem két-három autó áll, aggregát fejlesztette az áramot. Zakatolt a mosógép, televíziót néztek. Már kevés helyre bukkantam, ahol megörökíthettem a régi világot. A technika lerombolta a gyermekkort. Mégsem bántam, hogy foglalkoztam a témával. Bejártam az egész országot...”Néhány képcím a ciklusból: Szabadon, Kvartett, A tanya szépei, Fehér tanya, Fohászkodás, Tanyán, Előkészülés a főzéshez, Falusi asszony, Halszemmel nézve, Öreg kút, Pihenő, Hízelgő cica, Kíváncsiskodó, Elhagyott tanya, Barna néni.
Művészi hagyaték
2002-ben 240 képét ajándékozta az Országos Széchényi Könyvtár Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteményének.
2013-ban 181 darabos, az egész életművét átfogó képanyaggal ajándékozta meg a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményét.
2013-ban a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumnak ajándékozta 160 alkotását.
2013-ban a Ceglédi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézetben nyílt állandó kiállítása. A művész húsz képet ajándékozott egykori munkahelyének.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
