Központi Antiquariat

165. Könyvárverés

Stein Aurél 1923. augusztus 3-án, a Mohand Marg havasán kelt levele azonosítatlan címzetthez, „Igen tisztelt Uram!” megszólítással. Megköszöni a címzett korábbi sorait és örül, hogy tetszett neki a legújabb útleírása, amelyet barátja, Halász Gyula fordított – alighanem a Stein harmadik útját összefoglaló, „Indiából Kínába” című kötetről van szó, amely 1923-ban jelent meg. Reményét fejezi ki továbbá, hogy még egyszer tud felfedezőutat vezetni, de a háború sok mindent megváltoztatott. Fiatalkori emlékeit felelevenítve megköszöni továbbá, hogy a címzett beszámolt budapesti színháztörténeti törekvéseiről. A családi ügyek kapcsán szót ejt a világháború után megváltozott helyzetről is: „Ahhoz hozzá kell majd szoknia szegény Magyarországnak, hogy fiai közül sokan-sokan a messze földön keresik a kenyerüket. Úgy van az már régen a gazdag Angliában is.” Ugyanakkor – mai szemmel meglepő érveléssel – úgy véli, hogy „az értelmi osztályból való kivándorlás csak nagy hasznára válik a hazának, mint az 1848-9ki idők számkivetése. Mennyi jó hárult az országra abból, hogy oly férfiak, mint az Andrássy, Pulszky, Markusovszky stb. kiszorultak a tágas világba!” Végül visszautal a címzett jellemzésére Bethlen Istvánról, amelyet egy korábbi, 1920. évi találkozásukkor tett, és elismeri, hogy „erősebb kéz kellett a belső konszolidációhoz, mint tudós barátomé” – utalva Teleki Pálra, akit Bethlen 1921-ben váltott a kormányfői székben. Stein csatolt a levélhez egy 1923 februárjában készült fotót is, amelyen segítője, Lal Singh látható Stein kutyájával, (IV.) Dash-sel, aki 1921–25 között volt a felfedező négylábú kísérője. A címzett kétségkívül Stein régi barátja volt, erre utal a levélben is, de ezt jelzi, hogy unokaöccse és magyarországi kapcsolattartója, Pongrácz János útján küldött a címzettnek és feleségének egy csomag teát. A rövid, de annál tartalmasabb levélben olvasható számos információmorzsa, különösen a színházi utalások alapján elképzelhető, hogy a levél címzettje Verő György (szül. Hauer Hugó 1857– 1941) zeneszerző, színdarabíró, aki nem sokkal később, 1925-26-ban két kötetet is megjelentetett a Népszínházról, illetve Blaha Lujzáról. Papír, két beírt oldal, a hajtások mentén kisebb sérülésekkel, hozzá 1 db kisméretű fotó, hátulján feliratozva.