360. Artikel
Sör és borház épülete üzletsorral és belső udvara a régi Pesten az Atelier Frida fényképfelvételein. 1893-1895 között. 2 db.
A műterem aranyozott, keretdíszes kartonjára (25×33 cm) ragasztott 19,5×25 centis fotók.
A verzón későbbi ceruzás felirat: Stift ház- vendéglő, Kőfaragó utca 12. De vajon tényleg itt járunk?
A rendezett belső udvaron oszlopokon nyugvó, emeletes, zárt veranda és gondozott virágágyások mutatkoznak. A nagyméretű külső felvételen egy sínpár váltóval, egyszintes sarokház és a hosszú utcafront látható tarkabarka üzletekkel. A felvétel elképesztően gazdag 19. századvégi üzleti világot tár elénk. Csak néhány a felismerhető bolti cégérek, reklámtáblák közül: Elsasser testvérek húsboltja, Steiner Simon cipész üzlete, Rubin F. nyomdaüzeme, Nalesznyi Gyula teke, dákó és biliárd gyára, Frida fényképész üzlete, Menczer József boltja, a Krayer festékgyár reklámja, Glásner péksége, óra-ékszerbolt. A saroképület baloldalán Frida fényképész reklámvitrinje. Az 1920-as Typographia újságban megjelent visszaemlékezés mutat némi támpontot. „Letűnt és eltűnt már a Stift (későbbi Schmidt) etablissementje a Gyöngytyúk (ma Gyulai Pál és Kőfaragó-utca sarkán) levő obskurus alacsony sárga házával is. Ahol Illéském (Berger Illés betűszedő, házaló) szokta volt Móni barátunkkal bemutatni a semi-faj szeszfogyasztási képességeit.” (Róth József a pálinkás Móni, a Márkus nyomda pénztárnoka.) Tehát tudjuk, hogy a Schmidt-féle vendéglő, a budapesti nyomdászok találkozóhelye egy földszintes régi viskóban volt. Helyén, a Gutenberg téren 1907-ben avatták fel Vágó József és Vágó László műépítészek remekbe szabott palotáját, a Gutenberg otthont.
De a sínpár és a kis üzletek sokasága nem lehetett a Kőfaragó utcában, Pesten járunk, de hol?
A vendéglő, sör és borház felett nincs nevesített tábla, nem tudjuk kié ekkor a lokalitás.
A cégéreket egyesével megvizsgálva a Király utca kerül a képbe, mert Frida műterme is kezdetben a Király utca 59-alatt volt. Menczer szabó 1885-től üzletelt a 68-as számon, Elsasserék 1894-ben még itt tartották nyitva hentesboltjukat (később az Aradiban) és Rubin nyomdája 1890-től ehelyütt zakatolt. Ám a telekalakítások és átszámozások miatt ez sem nyújhat teljesen biztos kapaszkodót. Az alsóvezetékes szedővel kiépített sínek nyomán elindulva kiderül, hogy a villamos városligeti vonalának első kiépítése a Nagykörútig tartott, a szakaszt 1891. július 22-én adták át a forgalomnak. A hosszabbítás hamarosan elkészült és 1893. augusztus 5-én már az Andrássy útig jártak a villamosok, a Király utca folytatásán és a Nagymező utcán át. Egy lépéssel közelebb kerültünk a fotó dátumának megállapításához, de még messzebb kell menni az időben. Az 1783-ban szántóföldnek, konyhakertnek jelzett puszta területet a Király utca (König gasse), Akácfa utca (Kleine Akazien gasse), Dob utca (Drei Trommel gasse) és a hajdani Gyár utca (Fabrik gasse) határolta. Az eredetileg spanyol Valero család ezen a hatalmas telekrészen emeltette nagyszabású selyemgyárát, amely a régi Pest egyik legjelentősebb művészeti alkotása lehetett. A palotának is beillő gyár környékére a selyemhernyó-tenyésztés számára nélkülözhetetlen eperfákat is ültettek. Valero István és Tamás halála után az örökösök a több holdnyi kiterjedésű ingatlant 1815-ben házhelyekre osztották fel és megnyitották a Valero-utcát (ma Kürt), ami a Király és Dob utcát köti össze. Bár az épületet két oldalszárnnyal bővítették, de a termelés növekedésével kinőtték a területet, így 1839-től egy új gyár építésébe fogtak a mai Honvéd utca mentén fekvő területen Hild József tervei alapján. A régi telep egy részét ismét felparcellázták, amit Valero Antal 1844 eladott a Nőegyletnek. A felvételen látható házak valószínűleg ekkortól épülhettek fel, az egyik megmaradt oldalsó pavilon kivételével. Hosszas vallatás után az Arcanum adattárából az is kiderült, hogy félévszázad után a Király utcai 59. sz. háztelek akkori tulajdonosai, a Csillag-örökösök (Csillag Gábor fényképész) a háztelkükön levő földszintes bazárépület lebontásáért, illetve telkeik felosztásáért folyamodtak a hatósághoz.
A rendezés tervéhez a tanács azzal a kikötéssel járult hozzá, hogy a Valero utcát hat ölre szélessíttessék ki. Tehát kijelenthetjük, hogy a felvételen látható épületsort (Kertész és Kürt utca között) 1895 végén lebontották, a vendéglő helyére, a Kertész utca sarkára a család Schomann Antal építésszel 1896-ban új bérpalotát emeltetett. Érdekes, felmerült a teljes telekhosszon egy színház építése is, de az valószínűleg nem lett volna annyira jövedelmező, mint a kisebb, de több házhely kialakítása.
Visszatérve a vendéglő tulajdonosi viszonyaira nem tudhatunk biztosat. 1883-ban Bégris Nándor vendéglős - aki számos lokalitást vezetett ezelőtt -, megvásárolta az András vendéglőt a Király utcában és azt korszerűen és díszesen berendezve tovább vezette. „Vendéglő-megnyitás. Alulírott tisztelettel jelentem, hogy az ismert, ezelőtt András-féle vendéglőt a Király-utczában, Csillag-féle ház (ezelőtt Valero-ház) megvásároltam és azt korszerűen és díszesen berendezve mától kezdve személyesen tovább vezeti.” Elképzelhető, hogy a Stift család is birtokolta egyidőben, de erre sajnos nincs adatunk. Felmerült az is, hogy az emeleti, világos teremben volt Frida fényképész műterme, aki Csillag után bérbe vehette a helyiséget.
Várostörténeti jelentőségű felvételek, jó állapotban.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
