44. tétel
A tétel megtekinthető az Artiva Gallery honlapján is:
Schéner Mihály: Kakasokkal búboló
Technika: olaj, farost
Jelezve balra lent és jelezve hátul
Méret: 70 x 100 cm
Schéner Mihály festőművész, grafikusművész, szobrászművész, keramikus (1923., Medgyesegyháza – 2009., Budapest) - korunk egyik legnagyobb alkotója, polihisztor művész. A Magyar Művészeti Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó Schéner gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművészet példázata lehetne. Egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő. Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban tervez, majd fest, szobrot készít, „formába önt”, mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitológikussá nőtt képzelete új lényeket teremt. Pályája első szakaszában expresszív képeket fest, későbbi képein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből vett figurák (betyárok, huszárok, mézeskalács bábok, kiskocsik) a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezetnek.
Schéner Mihályt a 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton.
A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. Egész sor textilből készült kézplasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán Schéner újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban alkalmaz görög mitológiai alakokat. Schéner mindennapos alkotó tevékenysége mellett rendszeresen publikál nemcsak saját művészetéről, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg.
Schéner Mihályt több évtizedes művészi munkássága elismeréseként számos rangos kitüntetéssel jutalmazták. 1978-ban Munkácsy-díjat kapott. 1984 óta érdemes, 1989-től kiváló művész. 1995-ben Kossuth-díjat vett át. 2004-ben a Táncsics Alapítvány díjával tüntették ki, 2005-ben Prima Primissima-díjra jelölték.
(Kovács Árpád, forrás: Körmendi Galéria)
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
