Virág Judit Galerie und Auktionhaus

(6) Téli aukció

Szén, papír, 72x54 cm
Jelezve középen lent: töredékes Scheiber szignó

Félúton

A 30-as évek elejét az életrajzi adatok tükrében Scheiber életében vízválasztónak is tekinthetjük. Ekkorra már mögötte állnak azok a kiállítások, melyeket Herwarth Walden berlini Sturm galériájában rendezett (1924-1928 között), és amelyek a hírnevet is meghozták neki, valamint az az út, melyet 1933-ban Marinetti meghívására tett Rómába, és amelyet már nem követett újabb külföldi utazás; élete végéig Budapesten maradt, ahol a városi bohém, társasági élet hűséges regisztrálója lett.
A római kiállítás anyagát Scheibernek azok az expresszív-futurista képei alkották, amelyekről a római futuristák lapja, a Futurismo részletes műjegyzéket és egy kortárs, Gerardo bottori elismerő kritikát közölt. Ezeknek az éveknek a jellegzetes scheiberi tematikája - az életműben szinte állandóan jelenlévő - önarcképek, a nagyvárosi élet, a cirkusz, kabaré, és stadion világa. Rabinovszky Máriusz "megifjodott futurizmusnak" nevezi ezt a mozgást és dinamikát nem csupán mechanikusan, hanem dekoratív módon is felbontó képi ábrázolásmódot, amely az olasz futuristák második nemzedékét is jellemezte.

A találkozás

című kép tematikában és stilárisan is ebbe az időszakba simul bele. A formák és színek redukciójában még az expresszionizmust idézi, ám a két egymás felé tartó figura alakjának megformálásában lemond az arcok egyénítéséről, és az alakokon a futurizmus mozgásfelbontását alkalmazza. A fekete-fehér, valamint az íves és szögletes formák kontrasztja éppúgy a mozgalmasság érzetét keltik. A Scheibernél ritka narratív szál - maga a találkozás momentuma - kibontását szolgálja a nézőpont megválasztása is. A leggyakrabban használt felülnézet helyett itt a békaperspektívában láttatja a jelenetet, szinte tükörszimmetrikus komponáltságban, ami által mind az alakok, mind az építészeti háttér szokatlanul nagynak tűnnek. Az építészeti háttér is egy prizmán át, ablakok, síkok és törésvonalak mentén rendeződik égbetörő felhőkarcolókká, amik egy nagyvárosi Ádám és Éva találkozásának adnak keretet.

Rendhagyó "ikonográfia"

Scheiber szerette a nagyvárost, és annak minden megnyilvánulását. Főszereplőit általában magányosan, vagy éppen megsokszorozva tömegben vagy dekoratív arabeszkként ábrázolta. A Találkozás szereplőit elkerülte Scheiber karikaturisztikus éleslátása, és inkább a pillanat önfeledtségének rögzítése lett a cél, akár a Jelenet című kép (Haulisch, 104. kép) sodró erejű tánc forgatagában. A Találkozás hátterében megjelenő nagyvárosi vízió közeli analógiái Gross-Bettelheim Jolán a modern amerikai nagyvárost a legkülönfélébb perspektívából megjelenítő grafikai lapjai.

A. K.