Virag Judit Gallery and Auction House

(2) Tavaszi képaukció

Pasztell, papír, 40x52 cm
Jelezve jobbra lent: Scheiber H. 929

Az Öten a padon első pillantásra hétköznapi, s éppen ezért rendhagyó témájával tűnik ki a Scheiber által kedvelt tematikák köréből. A húszas évek végére expresszionista, a berlini Sturm közegétől megérintett, főképp portrékkal jellemezhető korszaka lecsendesedik, bár az expresszionizmus, futurizmus és konstruktivizmus együtthatása a scheiberi életművön belül mindvégig megfigyelhető.
Scheiber ezen a képén a konstruktivizmus eszköztárával megkomponált figurák szerkezetes rajzát dekoratív színfoltokkal oldja, ami megfelel a kép sugallta életképi helyzetnek is. A figurák közti téri és virtuális viszony megteremtése az egyetlen képi feladat, hiszen rajtuk kívül nem jelöl ki más viszonylatot, egyéb vonatkozási pontot a festő. A kép előterében keskeny kőpadon, szorosan egymás mellett öt ember ül, beszélgetnek. Bár a figurák "arctalanok" - kivéve a két szélső alak fodrozott profilját - a tekintetek iránya, a fej- és testtartás, a félfordulatok mind a bensőséges konverzáció hangulatát hordozzák. Scheiber, alakjait hegyes- és tompaszögekből, körszegmensekből alkotott síkformákba zárja, amelyeket színes, pasztell satírozással telít. A leginkább egyénített figura, egyben a kép középpontja és tengélye a kékruhás lányalak. Az ő ruházata a leginkább részletező, amely, mint egy hengerpalást vonja körbe a testét, a térdénél fodrozódó anyag art decos formálása pedig az egyetlen képi ékesítés. Bal karjára támaszkodva, lazán fordul a jobb szélen pihenő pozícióban ülő két fiúhoz, akik tekintetüket a lányra függesztik. A hármas csoporttól balra egymást átkaroló pár ül, kissé előrehajolva szintén a beszélgetést követik. A középső alak felé forduló kitüntetett figyelem az, ami összefogja megint a társaságot, miközben a színhasználat ritmizálja az együttest: a bal szélső alak ruházata még csak a kék és sárga reflexeket fogja fel, tőle jobbra egyre határozottabbá válik a színezés. A fejek fölött eltekintve csak egy merőleges és a kép középvonalánál húzódó alacsony horizont által tagolt, mélység nélküli térre látni, ami megintcsak a társasághoz vezet vissza a szemlélőt.
A jellegzetes scheiberi dinamizmus itt visszafogottan, a képi elemek rejtett viszonyai között jelenik meg, rendhagyó példáját adva Scheiber szemlélődő, filozofikus valóságértelmezésének.

A. K.