Szőnyi Antikváriuma

Fair Partner ✔
56. árverés

A mű korabeli kéziratos másolata. H. n., é. n. (1849-1860 között?) 120 tintával, igényesen másolt, beírt oldal, minden bizonnyal a szabadságharc leverését követően 1849 és 1860 között, mint általában az eddig fellelt kéziratos példányok.
A 13 lehelletre (fejezetre) osztott verses mű a szabadságharc okát és céljait meséli el egyszerű rímelő sorokban. A záró fejezetnek nincs száma, hanem Utolsó leheletként szerepel, az alcíme pedig egy kérdést tesz föl: Mit kell tennünk? Ebben a leheletben Sárosi azt fogalmazza meg, hogy mindenki tegye meg a kötelességét a haza, a szabadság védelme érdekében.
Kéziratunk e sorokkal zárul: Megmentjük, atyafi, megmentjük a hazát! Leverjük, kiirtjuk annak minden gazát.
Az utolsó (hiányzó) 8 sor így hangzik: Felkelünk, ugyebár? oly tömérdek számmal – Ott leszek magam is Aranytrombitámmal – Felkelünk megannyi bottal és rudakkal, Hogy még az orosz sem fogja győzni nyakkal. S ha tisztába hozzuk az egész országot – Nyomban kikiáltjuk a köztársaságot! Addig is, hogy épen ne essünk hibába: Ajánlom ke’teket isten ótalmába!
A szabadságharcról szóló verses krónika, annak igazát hirdető politikai röpirat, az ellenséget kigúnyoló pamflett. Kiadását Kossuth sürgette, 1849. jún. 1-én jelent meg Debrecenben. A szabadságharc bukása után a fellelhető példányokat elkobozták, birtoklásáért súlyos büntetést szabtak ki. Mivel kinyomtatni nem lehetett, kéziratban terjedt (Pesten 5 frt-ért másolták). A költő Világos után bujdosni kényszerült, 1852. nov. 7-én fogták el. Előbb kötél általi halálra ítélték, majd ezt életfogytiglani várfogságra enyhítették. Sárosy Gyula (1816–1861) reformkori költő. Érzelgős lírikusból fejlődött Vörösmarty és Petőfi követőjévé és a forradalom népies krónikájának, az Arany Trombitának dalnokává, noha eleinte nem értette meg és féltékeny elfogultsággal ítélte meg Petőfi költészetét. Ő szervezte újjá a Magyar Társaságot, a kör Jácint (1836) című zsebkönyvébe ő írta a legtöbb verset. 1839-ben megnősült, három év múlva elhunyt felesége emlékét szép elégiákban örökítette meg. A forradalom alatt bírája, majd elnöke lett a pesti váltótörvényszéknek. Debrecenben egyike a verestollas radikálisoknak, itt adta ki 1849 májusában az Arany Trombitát, amelyért később halálra keresték. Gyöngyösön bujdosott, 1852 végén feljelentés nyomán elfogták, s előbb az Újépületben, majd a königgrätzi várban raboskodott. Második felesége elhagyta, s amikor Sárosi 1855-ben kiszabadult, az alkoholban keresett felejtést. Krinolin-vers című gúnydaláért, melyet a solferinói osztrák vereségre írt, Budweisba internálták. Szabadlábra helyezése után az idegbaj teljesen elhatalmasodott rajta, s 1861- ben testi-lelki roncsként halt meg.
A kézirat borító nélkül, közepén félbehajtás nyomával, megkímélt állapotban, mérete: 215 × 170 mm.