Virag Judit Gallery and Auction House

Paintings, Porcelain

Olaj, vászon, 41x31,5 cm
Jelzés nélkül A hátoldalon:

Kiállítva:
-BÁV 32. aukció, 1973. december, 267. tétel.
-Magyar Nemzeti Galéria. Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása.1998. március 12 - szeptember 6.

Reprodukálva:
-Magyar Nemzeti Galéria. Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása. 1998.kiállítási katalógus. 210-11. oldal.
-Bernáth Mária: Rippl-Rónai József Szerimpex Kiadó, Budapest, 1998.

Proveniencia:
-egykor a Rácz-gyűjteményben


Három évszám -1879 1899 1892 - tudományos jelentőségű datálási vita

Ez az olajfestékkel vékonyan felvitt finom női profilportré a mester fekete korszakának nyitányát jelzi. 1998-ban a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményes Rippl-Rónai kiállításán az egyik legkorábbi olajfestményként szerepelt. Keletkezésének idejével kapcsolatban, érdekes módon, három évszámot is meg kell, hogy említsünk.
Az első az 1887-es év, amelyet Rippl-Rónai jelölt meg a vakkereten. Ez azonban, bármilyen furcsa, nem ad biztos támpontot. Rippl-Rónai utólagosan datált franciaországi vásznaival kapcsolatban körültekintően kell eljárnunk, ugyanis, ahogy ez 1911-es Emlékezései-ből is kitűnik, munkáit előszeretettel datálva előre. Lázas évek voltak ezek a párizsi művészeti életben, és a visszaemlékező Rippl-Rónai számára fontos volt, hogy eredetiségét hangsúlyozza. A kutatók e kép esetében egyetértenek abban, hogy az 1887-es év túl korai, hiszen ebben az évben még hagyományosabb modorú zsánerképeket festett.
A monográfus Bernáth Mária a portrét 1889-ből származónak tartja, és monográfiájában a Nő fehérpettyes ruhában-nal együtt említi, példaként Rippl-Rónai Munkácsy mellett kialakult korai zsánerképinek stílusától való eltávolodására. A kiállítási katalógus-tanulmány szerzője, Bellák Gábor 1891 körüli műnek véli. Datálását divattörténeti érvekkel támasztja alá: kutatásai szerint a nő nyakában lévő szőrme boa és az általa viselt tollakkal díszített, lapos kalap csak 1890-től jön divatba.

Rippl és Munkácsy

Miért is lényeges ez a néhány év? A datálási viták mögött Munkácsy és a segédjeként dolgozó Rippl-Rónai viszonyának kérdése áll. Az utóbbi évek kutatásainak eredménye, hogy megváltozott, árnyalódott kapcsolatuk alakulásáról alkotott képünk: Rippl-Rónai szakítása Munkácsyval és a Munkácsy féle zsánerpiktúrával korántsem volt olyan drámai, amint azt eddig, Emlékezései alapján feltételeztük.
Csernitzky Mária az általa 1892-re datált Nő fehérpettyes ruhában kapcsán fejti ki kutatásainak eredményét: „Kétségtelen azonban, hogy 1890 és 1892 között zajlott le az az önállósodási folyamat, mely Emlékezéseiben, illetve inkább a későbbi interpretációk során drámai színezetet nyert, de valójában hosszabb ideig tartó és szervesebb fejlődés eredménye lehetett, sokirányú érdeklődéssel és kísérletezéssel.” (Csernitzky Mária, MNG katalógus, 214.o.) Bernáth 1998-ban megjelent monográfiájában így fogalmaz: Rippl-Rónai „Még kb. 1891-ig igénybe veszi azt a nem lebecsülhető anyagi biztonságot nyújtó lehetőséget, hogy Munkácsy közelében dolgozhat, másolhatja az ő képeit; ...Legalább két éven keresztül, 1889-91 között folyik ez a jól megérthető kettős játék, mindmái datálási problémákat és szakmai vitákat gerjesztve.”

Női portrék a fekete korszakból - a profil

Franciaországban festett női portréi között számos főművet találunk. Modelljeinek beállításánál Rippl-Rónai előszeretettel tér vissza a síkredukcióra csábító tökéletes oldalnézethez, például Piátsekné arcképe (1892), Andrássy Tivadarné arcképe (1896), Cléo de Mérode rokona (1901). Ennek a sornak a legelején áll tárgyalt művünk. Legközelebbi rokona Patakiné arcképe 1892-ből. Színvilágát alapvetően a sötét-világos kontraszt jellemzi, ám ezen belül finom megkülönböztetésekkel van teli. Egész más karaktert kap például a két világos folt, az arc aprólékosan bőrszíne és a ruha hideg zöldes ragyogása. Hasonló érzékenységgel válik el a kalap feketéje a nő fürtjeinek színgazdag sötétjétől. Ahogy ez az 1890-es években készült portréira jellemző, az olajfestéket finom, vékony rétegben viszi fel Rippl-Rónai. E mű magán viseli a későbbi profilos, redukált színvilágú kompozíciók merészségének ígéretét. Eközben az a meghatóan finom és igényes festésmód jellemzi, amellyel a nagy ambíciójú fiatal mester, Munkácsytól eltávolodva, mesterségbeli tudását elénk tárja.

Andorka Júlia