164. Artikel
Radnóti Miklós/Vas István/Képes Géza: Szerelmes versek (Radnóti Miklós által Tamássi György (Wagner, 1910–1944): költőnek és családjának dedikált példány.) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)
Budapest, 1941, Szukits-kiadás (Hungária Nyomda Rt.), 139 p. + [2] p.
Radnóti Miklós által dedikált példány. Első kiadás. Szerelmes versek. Világirodalmi antológia két ezredév költészetéből. Képes Géza, Radnóti Miklós, Szemlér Ferenc, Vas István műfordításai.
Az 1938-as Meredek út után Radnóti Miklósnak életében nem jelenhetett meg új verseit közreadó kötete. Az 1940 májusában kiadott ikerkönyvek egyike (Válogatott versek) régebbi verseinek rostált gyűjteményét adta, a másik (Ikrek hava) lírai kisregényét, a Naptár című kis füzete (1942) pedig nem került könyvárusítási forgalomba. A jogait korlátozó törvények miatt élete utolsó öt évében ezért már „csak” fordításokkal lehetett jelen a könyvpiacon, ekkor született meg az Apollinaire-, La Fontaine-, Cervantres-, Montherlant-átültetés stb., és az Orpheus nyomában című műfordítás-gyűjtemény, amelyre bár szerzői névként a sajátja került, mégis „csak” fordítói, s nem szerzői kötet.
A fordítások sorába tartozik az 1941-ben – Képes Gézával, Szemlér Ferenccel és Vas Istvánnak közösen jegyzett – Szerelmes versek című műfordítás-gyűjtemény, amely alcíme szerint: Világirodalmi antológia két ezredév költészetéből.
Egy Képes Gézának írott, majd a naplóba bemásolt levél tanúsága szerint a „világirodalmi antológia” 1941. március 31-én már nemcsak elgondolás volt, mint oly sok más megvalósulatlan ötlet, hanem olyan konkrét terv, amely mögött jelentős szervezés állt. A levél szerint „egy Szukits nevű új kiadó […] adja ki a könyvet karácsonyra. A terv, – illetve a megbeszélt kötet: 100 szerelmes vers a világirodalom szerelmi lírájának lehetőleg ismeretlen és még nem, vagy régen és gyöngén fordított darabjai, minden nyelvből, amit tudunk.” A versfordítások lassan gyűltek, s nem is lett meg a kerek szám. Szeptember 30-án azonban a kötet kefelevonatai már az ügyészségen voltak, október 1-jén született meg a végleges döntés: tizenhét verset töröltek az anyagból. „Tönkretették a könyvet!”, írta ekkor Radnóti a naplójába, s a Szerelmes verseket egy nappal később már „eunuch-könyvnek” nevezte. Mindenesetre az antológia karácsonyra mégis megjelent, s Radnóti többeknek dedikálta is, hol egyedül, hol a fordítótársakkal közösen.
Az egyedül dedikált példányok közül a most felbukkantba ezt írta:
Arankának, Gyurinak / és / Panninak / igaz barátsággal / R. Miklós / 1942. junius
És bár a címzettek csupán kereszt – sőt becenevükön – vannak jelezve, azonosításuk nem lehetetlen. Radnóti más dedikációinak ismeretében pedig egyértelmű.
Tamássi György (Wagner, 1910–1944): költő, szerkesztő. A budapesti egyetemen tanult jogot, 1939-ben szerzett ügyvédi diplomát. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be, munkatáborban halt meg. – Indulása egybeforrt Radnótiéval: mindketten a Haladás Körből indultak. Mivel Tamássi jó szervezőképessége már középiskolás korában megmutatkozott, még Wagner György néven 1926-ban a Haladás című diáklapot szerkesztette, később az 1928-at, szerepelt a Jóság antológiában (1929), majd 1929–31-ben a Kortárs egyik szerkesztője volt. 1930-ban, Radnóti első kötetével egy időben, ugyancsak a Kortárs kiadásában és azonos tipográfiával megjelent első verseskötete Áhitat címmel. Radnóti írt róla: „A kötet legtöbb darabja szép vers és jó”, de „Tamássi nem inspiratív költő, és versei egy lírai fölvillanásokkal megáldott intellektus spekulációtermékei, anélkül azonban, hogy formai tudással felejtetné az ihlet hiányát” (Tamássi György: Áhitat. Kortárs, 1930. ápr. 27.). – Felesége: Berliner Aranka (1912–1995), 1934-ben kötöttek házasságot. Lányuk: Wagner Anna (1941).
A Radnóti által Tamássinak, illetve a Tamássi családnak adott többi dedikáció által jól nyomon követhető a kapcsolat és a barátság története (sőt, a Tamássi család bővülése is):
Pogány köszöntő: Tamássi Györgynek sok szerkesztésben / harcostársamnak baráti kézszorí- / tással és üdvözlettel / Radnóti Miklós / Budapest, 1930. március 2.
Újmódi pásztorok éneke: Tamássi Györgynek / üdvözlettel / Radnóti Miklós / Bp. 1931. IV. 2.
Lábadozó szél: Tamássi Györgynek / barátsággal / Radnóti Miklós / Szeged, 1933. II. 4.
Meredek út: Arankának és Gyurinak / szeretettel / Miklós / 1939. január 22.
Guillaume Apollinaire válogatott versei: Arankának és Gyurinak / szeretettel: / Miklós / 1940. július 22.
Ikrek hava: Arankának, Gyurinak / és / Panninak / baráti szeretettel / Miklós / 1941. március 13.
Ebbe s sorozatba illik bele, illetve – a kutatás jelenlegi állása szerint – zárja le azt a most felbukkant darab, 1942 nyaráról.
Látható, hogy a kapcsolat vége felé, a negyvenes években Radnóti már kissé késve, nem a megjelenés időpontjában adja a könyveit régi barátjának. Ebben a történelem is közrejátszott: ahogy pályájuk együtt indult, úgy mindketten kaptak munkaszolgálatos behívókat, többet is, és mindketten a holokauszt áldozatai lettek.
A dedikációt nem ismeri Bíró-Balogh Tamás Radnóti-katalógusa (Könyvvel üzenek néked. Radnóti Miklós dedikációi. Bp., 2016), sem pedig annak kiegészítése (Radnóti Miklós újabb dedikációi és levelei. Szeged, 2020).
Kiadói egész vászonkötésben lévő példány aranyozott feliratozású címfedéllel és könyvgerinccel, üres hátlappal, tiszta belívekkel, hiánytalan jó állapotban
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.
"
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
