Dekameron und Könyvmoly Antiquariat

21. Szegedi Könyvárverés

[Budae], 1825. Typ. Reg. Univ. 9 térkép (Kézzel színezett rézmetszet-lapok.) Folio.
Az úttérképtekercsen a Rómából kiinduló utak nemcsak egész Európát hálózzák be, hanem Ázsiát, Afrika egyes területeit is. Képes útikönyvnek is nevezik, hiszen 555 kis kép ['vignette', piktogram] található a térképen, 429 település kapott (kéttornyú, háromtornyú ház ábrával) külön jelölést; kis képekkel adták meg a kiemelt városok legfontosabb jellemzőit (pl. szálláshely, fürdőhely, raktár, katonai bázis, kikötő, világítótorony, szentély, kultuszhely…). A birodalom központjait (Roma, Antiochia, Konstantinápoly) szimbolikus figurákkal emelték ki. Nincs minden város neve feltüntetve, de ahol a vonal megtörik, az települést jelent, a köztük lévő távolságot római mérföldben (~1482 m) vagy ezer kettős lépésben adták meg.
Az eredeti „Tabula Itineraria”-t Castorius készíttette el a 360-as, esetleg a 380-as években, 12 szelvényen. Ennek egyetlen másolata maradt meg, amely 1212-ben készült. Ezek az ún. Peutinger-táblák.
A metszetek az 1753-ban Franz Christoph von Scheyb gondozásában megjelent bécsi kiadás alapján készültek. A scheyb-féle másolat az akkoriban még tekercs formában őrzött eredetiről készült, rézmetszetű másolat. (A pergamen kéziratra fektetett, olajjal áttetszővé tett papírra rajzolták rá/át a térképet!). Scheyb 12 szelvényre osztotta a tekercset, így 12 rézmetszeten, külön lapokon bontakozik a térkép.
Ezzel a kiadással vált széles közben ismertté a Codex Vindobonensis 324 vagy közismertebb nevén (egykori tulajdonosa után) a Tabula Peutingeriana. A műfajában egyetlen fennmaradt, későókori dokumentumot az UNESCO 2007-ben felvette A világ emlékezete listájára.
A körülvágatlan papírlapok mérete: 60×44,3 cm. A lemezméret ~ 58,5×34,3 cm. Az egyes metszeteken vékony fekete vonallal jelölve van a szelvények egymáshoz illesztésének pontos helye, így a nyomatok 'hasznos' hossza 56 cm. Megjegyzendő, hogy az ezen a határvonalon túlnyúló, vékony sáv is ki van színezve; s az is, hogy a 12 szelvény így 672 [+ ~4 cm margó] cm-es tekercset eredményez/ne, ha összeillesztenék a lapokat.
Az aukción szereplő metszetsorozat Katancsich Mátyás Péter (1750–1825) ferences szerzetes, egyetemi tanár, régész, könyvtárnok az úttérképtáblát feldolgozó, kétkötetes művéhez (Orbis antiquus ex Tabula itineraria, quae Theodosii imp. et Peutingeri audit. Buda, 1824–1825.) tartozó atlaszkötethez készült. Nem ez az első, újrametszett másolat a kéziratos 'Tabuláról', de – mint színes másolat – úttörő vállalkozás volt. A hiányzó lapok ellenére a nyomat különleges értékkel bír. A IV. és V. szelvényen látható az egykori. Pannonia provincia (Alsó- és Felső-Pannonia) és az azt átszelő úthálózat. Az V. szelvény a térkép legtöbbet-idézett és ezért legismertebb szegmense, mert ezen szerepel a birodalom központja, Roma [trónon ülő császár-figurával, valamint Ostia kikötőjével]; ennek következtében az egykori pannoniai települések nevei (így: Aquinco/Óbuda, Scarabantio/Sopron, Arrabone/Győr, Siscia/Sziszek) a PANNONIA feliratokkal együtt kiemelt helyen, Romához közel olvashatók a térképen.

A mű 12 metszetlapból áll, az árverésre bocsátott példány nem teljes, az I., II., III., szelvény hiányzik. A IV. és V. szelvényen olvasható a metszet készítőinek neve, az első négyet Lehnhardt Sámuel (1790–1840?), a továbbiakat a kor legkiválóbb hazai térképkészítője, Karacs Ferenc (1770–1838) metszette rézbe. A színezés Katancsich jelölése szerint történt. A XII. szelvény margója néhol sérült, de a szakadások nem érintik a metszetlenyomatot; a VII–XII. szelvény nyomatát tartalmazó lapok papírján változó mennyiségű, méretű és erősségű foxing foltok láthatók.

Hozzá tartozik:
3 db., méreteiben azonos másolat a hiányzó három szelvényről.

Igényes amatőr kartonmappában.
[Szőkefalvi-Nagy Erzsébet közlése alapján.]