Virág Judit Galerie und Auktionhaus

(2) Tavaszi képaukció

Olaj, vászon, 64x84 cm
Jelezve balra lent: Perlrott Csaba V. 931

Perlrott Csaba Vilmos, a XX. századi magyar festészet egyik legprogresszívebb képviselője, ifjúkora nagy részét Európa jelentős művészeti központjaiban Párizsban és Németországban töltötte. Mozgalmas életének minden állomásáról visszatért Nagybányára. Úgy tűnik, hogy ez a város, ahonnan festői pályája elindult, mindvégig önmaga megmérettetésének helyszínéül szolgált, ahová megannyiszor visszatérve és benne megmerítkezve, mindig láthatóvá vált számára, hogy időközben mekkora utat tett meg, művészete mennyit változott. Ugyanakkor ez a város rendkívül izgalmas táji környezetével a megtermékenyítő motívumot jelentette festészete számára, s alkalmas helynek bizonyult ahhoz, hogy összegezze művészeti tapasztalatait.
Az 1931-es téli tájkép, a Korcsolyázók, szintézise mindazoknak a festői kísérleteknek, amivel Perlrott ezideig próbálkozott. A kép intenzív koloritja, valamint a kalligrafikus motívumok (fák és figurák) játéka a Vadakat idézi, de a mű egészét mégis egy expresszív előadásmód fogja össze az örvénylő, izgatott ecsetkezelés szövetében. A rozsdavörösben és bíbor-Mában izzó hegyvonulat lábait az örökzöldek vonagló-örvénylő, hideg oxidzöld lombcsóvái nyaldossák. A fenyves monoton ritmusát a fellazított indigókék közegben egy sárga falú házikó töri meg.
A kompozíció horizontális irányú tagolását a merészen ívelő hegyvonulatok, s az előtérben erre rímelő, tarajosan hullámzó fehér hóbuckák alkotják. Ugyanakkor a középtér kopár lombú fáinak sziluettjei és a korcsolyázó alakok adják a kompozíció vertikális irányú ritmikáját. A definiálatlannak tűnő, arabeszk-szerű korcsolyázó alakok ábrázolásánál a mozgás megjelenítése volt a fontos, melyet a festő arra használt fel, hogy az előtér rezzenéstelen táji motívumait a háttér szeszélyesen lüktető, hullámzó tömegéhez kapcsolja.

M. G.