Virag Judit Gallery and Auction House

(7) Tavaszi aukció

Olaj, vászon, 130x97 cm
Jelezve balra lent: Perlrott Csaba N.B.

Nagybánya az „örök”

Perlrott sikertelen zenei tanulmányok után 1904-ben pár hónapra Koszta József mellé szegődött festőinasnak Abonyba, majd onnét került a 20. századi magyar festészet fundamentális művészkolóniájára, Nagybányára.
Nyughatatlan, kereső-kutató, kísérletező szellemisége Matisse tanítványává (1905-től) és az új művészeti törekvések lelkes, harcos képviselőjévé avatta.
A fauve-ok, Matisse dekoratív törekvései és főként a Cézanne-i képépítkezés (Gráber Margit szerint a Matisse tanítványok is Cézanne-ra esküdtek), valamint a kubizmus és expresszionizmus tanulságait elegyítette, ötvözte a nagybányai tradíciókkal. Perlrott szinte Anteuszként rendszeresen vissza-visszatért művészeti eszmélése sarkpontjára, Nagybányára, ahogy Párizsba is.
Németországi, felvidéki tartózkodásukról írja az abban az időben felesége (1919-től 1928-ig) Gráber Margit festőművész: „1924-ben végleg hazatértünk Pestre. Műtermet béreltünk az Andrássy úton. Dolgozni kezdtünk és innen utaztunk nyáron Nagybányára, télen Párizsba.”
Valószínűsíthető, hogy nagybányai helyszíneket, motívumokat elsősorban ott festhetett Perlrott. Semmi nem indokolná azt föltételeznünk, hogy nyári, nagybányai vázlatai alapján máshol, akár Pesten, vagy Párizsban festette volna meg nagybányai kompozícióit.

”Gyümölcsszedők” - mint ikonográfai téma

Perlrott oeuvre-jében, a teljes életművében szép számmal előfordulnak vissza-visszatérő képtémák, folyamatosan fejlesztett kompozíciós megoldások.
Ilyen a Kertben és Fák tematika és ezeknek speciális, alakokkal dúsított formájaként megjelenő Gyümölcsszedés-kompozíció.
1904-05-ben megfogalmazta a sorkezdő Gyümölcsszedők Kosztás, Ferenczys reminiszcenciájú kompozícióját, amelyet figurafölfogása Kernstok Károly Szilvaszedőjének a rokonsági körébe von.
Ferenczy Károly Gesztenyefák és különösen Iványi Grünwald Béla nagyobb számú Gyümölcsszedők, Virágzó fák kompozíciói még szélesebbre tágítják a tematika ikonográfiai mezejét.
Perlrott kétalakos Almaszüretét a kétalakos sorkezdő mű közvetlen folytatásaként regisztrálhatjuk. Egymásra hajló vagy csavart törzsű fák együtteseit rögzítő kompozícióin esetenként alakok is megjelenhetnek (Tavaszi fák) A Ferenczy Múzeumban őrzött, az 1950-es évek elején keletkezett vázlatkönyve is több ilyen kompozíciót megőrzött. Az Almaszedők a nagybányai ikonográfiába, a város művészeti topográfiájába szervben beletartozik.

A kép szerkezete és színvilága

A képteret öt nőalak élénk színfoltjai, változatos, dinamikus mozgása tölti be.A gyümölcsszüret magát a cselekményt szűkszavúbban, visszafogottabb formai artikuláltsággal, tömörebben jeleníti meg. Ráadásul rejtve hagyja azt is, hogy milyen gyümölcsöt szüretelnek (hacsak a baloldali nőalak fölemelte háti kas nem gesztenyére utal). Nem a gyümölcs, a szüret maga, hanem a természetben megrögzített, már-már rituálissá növesztett mozgás-sorozat, az alakok koreográfiája a fontosabb. A széthajló ágú fa alatti formák szín-ritmusa, egymást kiegészítő színfoltjai és változatos mozgásképletei, a térbe helyezettségük konkrétsága és stabilitása nagyfokú összefogottságról, az alakok színnel történő s mozgással is jellemzett strukturáltságáról vallanak. A bal oldalon térbehelyezett barna kerítés és kékre meszelt ház emblematikus nagybányai jel-sürítményként is értelmezhetőek.
Az egész kompozíció színvilágát az oxidzöldek középfokozatai határozzák meg. Karakterisztikus, rá jellemző színei a mély liláskék és a vörösesbarna között úgy mozdulnak el, hogy a hideg, ill. a meleg tónusok távolító, ill. a közelítő, a mélységi hatását is fokozottan kihasználja Perlrott. A füves tér, kertrészlet kompozíciós sémáját, téri strukturáltságát, de még a jobbra, balra elhajló fatörzsek elhelyezkedését és ritmusát is Cézanne: A gyümölcsös című kompozíciójáról kölcsönözte Perlrott. (A példa művet már az 1900-as évtized második felében gyakorta láthatta Durand-Ruelnél). Az 1924 körül keletkezett Gyümölcsszedés-re a nagybányai visszatérést is jelző, enyhén kubisztikus, higgadtan posztimpresszionista képre is érvényes Perlrott megfogalmazása: „nem valami látottnak lejegyzését, hanem a motívum lényegét szerettem volna adni a képben”.

Sümegi György