Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 14. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

Budapest, 1971, Magvető Könyvkiadó (Alföldi Nyomda, Debrecen), 520 p. + [4] p. + [17] t., ill.
Szerző által dedikált példány. Jászai Mari. Írta: Péchy Blanka.
A címlapon a szerző, Péchy Blanka tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "D. P.-éknak meleg szeretettel Péchy Blanka 1973. szept.".
Harmadik, átdolgozott kiadás. Tizenhét fekete-fehér, feliratos képtáblával és egy szövegközti, fekete-fehér rajzzal illusztrált, valamint a második és harmadik kiadáshoz írt előszóval, életrajzi mutatóval, függelékkel és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. Nyomtatta az Alföldi Nyomda Debrecenben.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratos könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan, megőrzött, jó állapotban, feliratos, Jászai Mari fekete-fehér portréjával illusztrált, fülszöveges, enyhén elszíneződött, kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Péchy Blanka /szül. Greiner Blanka/ (Pécs, 1894. szeptember 21. – Budapest, 1988. július 6.) színésznő, előadóművész, író, érdemes művész. Színművészeti Akadémiát végzett Bajor Gizi évfolyamtársaként. A Vígszínház, a Magyar Színház, a Belvárosi Színház, majd 1928-1934 között a bécsi Max Reinhardt társulatának volt a tagja. Hazatérése után a főváros szinte összes drámai színházában játszott. 1945 után a Nemzeti Színház tagja lett. Később bécsi magyar követség kulturális attaséja, valamint a bécsi Collegium Hungaricum igazgatójaként tevékenykedett. 1952-től újra pesti színházakban játszott. 1956-ban szerepelt a "Mese a 12 találatról" c. filmvígjátékban. Ezt követően a Zeneművészeti Főiskolán a színpadi beszéd tantárgyát tanította. A Magyar Rádióban sugárzott nagy sikerű nyelvművelő műsor (Beszélni nehéz) közkedvelt műsorvezetője volt.
"Péchy Blanka Jászai Mari ol­dalán kezdte el színész-életét, később, a tekintélyes korkülönbség ellenére, barátnőjévé, bizalmasává nőtt. Nem éppen lírai vallomás az, amelyben visszaemlékezik rá, a szó szi­gorú értelmében nem is színháztörténet, hanem a két mű­faj igen szerencsés ötvözete. Megírására elsősorban az aggo­dalom indította: a mai fiatalok keveset tudnak e minden idők egyik legkiválóbb tragikájáról, erről a kivételesen nagysza­bású emberről. Céljánál többet is ért el, sikerült az eddig meg­rajzolt, különböző beállítású Jászai-képek ellentmondásainak magyarázatát adnia, s így azo­kat tisztáznia. Sikerült a téma vonzásán felül a legjobb regé­nyekével vetekedő érdekesség­gel és szépirodalmi színvonalon megmunkálnia írását..." - írta a műről László Anna (Népművelés, 1958. december 01./5. évfolyam/12. szám).